Kora reggel Csabival egy medencei madarászatra indultunk. Bő fél órával előbb indultam, hogy a megbeszélt találkozó előtt legyen egy kis időm meglátogatni a marcalgergelyi trágyaülepítőt. Elég sok trágyakupacot hordtak be az elmúlt időszakban, de azért még akadtak partimadaraknak alkalmas trágyaléfoltok. Nem volt túl nagy mozgás, mindössze 5 pajzsos cankó és egy réti cankó tartózkodott az ülepítőn.
Miután Csabi csatlakozott a madarászathoz, Külsővat-Bánhalmapusztai elöntött részeknél is körülnéztünk. Ezt a területet októberben elérte a vörösiszappal fertőzött víz, de az iszaplerakódás itt nem volt annyira jelentős. Időközben itt szerencsére elkezdett zöldellni a vízinövényzet, hangos barna és zöld varangy koncert hallatszott vöröshasú unkákkal kísérve a területről, tehát ide bizonyos mértékben visszatért az élet. Ez természetesen annak köszönhető, hogy a nagy töménységű pusztító ár csak kis mértékben jutott be ide.
Aránylag sok vízimadár volt a területen, és átrepült egy északnak tartó barnakánya is.
Adorjánházai Marcal réteken nagy csapat sárszalonka tartózkodott. Egy alkalommal hallottuk a sárszalonka jellegzetes, nászrepülése közben hallatott mekegésszerű hangját is. Több kialakulóban lévő kékbegy revírt is felfedeztünk. A vörös vércsék már a legtöbb kihelyezett költöláda közelében mozogtak.
Sárszalonka (Gallinago gallinago)
Nagypirit-Csögle közözötti belvizes területeken sok a madár. Különböző récefajok, nagy csapat pajzsos cankó, több más cankófaj, bíbicek, nagy pólingok, nagy godák keresgéltek az elöntött részeken.
Megfigyeltünk még egy kékes rétihéja tojót is.
Egy héja többször is felrisztotta a partimadarakat. Bíbicek, pajzsoscankók, nagy godák forgolódtak a terület felett:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése