Angival reggel nekimentünk a helyzetnek.
A "sasles"-hez indultunk, hogy a téli szezon előtt kicsit kitatarozzuk és felújítsuk a március óta kissé leamortizálódó leskunyhót. A leshely újra álcázásán felül még a belsejét alakítottuk át úgy, hogy kb. 20 centiméterrel lejjebb ástuk azt. Utóbbira azért volt szükség, mert így alacsonyabbra kerülve kényelmesebben nézelődhetünk majd a kunyhó előtti talajviszonyokon, és a légtérből is többet látunk, jobban szemmel tudjuk tartani a les előtt zajló eseményeket.
Visszaállítottuk a padot kissé megrenoválva, és az ülőfelületét újra komfortossá téve elrendeztünk belül és a kunyhó körül mindent, hogy ha majd valamikor kiülünk, akkor már csak a ragadozó madarak fotózásával kelljen foglalkozni.
Néhány vödör földet kilapátoltunk és kihordtunk, mire a kívánt kényelmesebb mélységet elértük a kunyhó belsejében.
A köves, agyagos talaj nem éppen ásó barát, de legalább megfelelő vízzárást biztosít alulról, és a különféle négylábú és hatlábú albérlők is nehezen jutnak be (fotó: Belső Angéla)
A felújított és téliesített "sasles" (fotó: Belső Angéla)
Az egyik öreg rétisas betermikelt fölénk, miközben munkálkodtunk. Reméljük akkor is elnéz majd erre, amikor a lesben várjuk őkelmét...
