Természetvédelem, madármegfigyelés, természetfotózás.

Természetvédelem, madármegfigyelés, természetfotózás.

2016. 01. 16.

Már világos volt, mire elfoglaltam a leskunyhót reggel. Zsigert tettem ki, amely csak kb. 8 óra körül került hozzám egy disznóölésről bátyáméktól, így később érkeztem a kedvelt helyre.
Mivel a belsőség egy nagy kupac valami, a kunyhó előtti terület pedig egy szántóföld, melyben a terület tulajdonos megmérgesítése nélkül nem igazán tudnám beásni a nagy rakás belet - hogy a felvételeken ne látszódjon - így kissé balra helyeztem ki a les elé a zsigert. Ugyanis itt a terepviszonyok lehetővé tették a csali takarását, és a perspektíva is más lett kicsit. Bár így erősebb lett az oldalfény is, de ez mint az elkészült képeken is látszik, nem lett egyáltalán zavaró. Legalábbis szerintem.
Az ölyvek elég hamar elkezdték szokásos repkedésüket, azonban az első madárra elég sokáig kellett várni, majdnem délután fél kettő volt, mire lehuppant a zsiger mellé. Addig csak a mumifikálódott rókatetem árválkodott az etetőtéren. Az ölyv érkezéséig hallgattam a közelből a két öreg rétisas ugatását, ahogy egy fiatal madarat abajgattak a közeli halastónál. Mondanom sem kell, hogy ilyen sas mozgásnál nagyon bíztam a zsiger csábító mivoltában.
Sajnos azonban aznap sem volt sashoz szerencsém, mármint a kunyhó előtt, csupán a felmérő lapra kerültek fel a madarak, mivel ezen a hétvégén zajlott az országos sasszinkron, amelyet rendhagyó módon a kunyhóból végeztem az adott napon.
Az első ölyv megtépkedte kicsit a belsőséget, amely ezáltal kissé kiemelkedett a takarásból, de hát ez van. A délután folyamán aztán 6 egerészölyv mozgott a les előtt és a környéken, a távoli fasoron egy gatyás ölyv pihent kis ideig, egy kékes rétihéja billegett át a vetés felett, és a nap zárásaként egy kis sólyom vágott be a közelbe egy kismadár csapatba. Így eredményes szinkronos napot zártam, amikor elhagytam a saslest.

















Vasárnap pedig a Marcal mentét mértük fel ragadozó madarak terén a Császár családdal. Sast ezeken a területeken sajnos nem láttunk, de azért tartalmas madaras napot sikerült végül összehoznunk.

Gatyás ölyves hangulat

2016. 01. 02.

Ahogy sikerült zárni az évet, úgy is sikerült nyitni, lesezéssel.
Igaz, nem újév napján de egy nappal később hajnalban ismét a kunyhóban köszöntött a pirkadat, ezúttal Angi is velem tartott. Elsején egy-két centi hó hullott, ugyan borult volt az ég, de a vékony fehér lepel elegendő természetes derítést adott. A kunyhót hajnalban befűtöttük, a róka maradványai mellé kis nyesedéket raktunk ki, mert szegény ravaszdiból szinte semmi sem maradt, és kényelembe helyezkedve vártuk az első látogatókat.
Az ölyvek menetrend szerint korán megjelentek a környéken, és most az első madár elég hamar, már kilenc körül lehuppant az etetőtérre. 


Pár perc után azonban elkezdett elég idegesen viselkedni, majd rövidesen meg is láttuk feszültségének okát a szemközti fasoron. Rétisas telepedett az öreg nyárfára.


Az ölyv el is reppent nemsokára, a sas pedig bő egy órát ott ült. Lelki szemeimmel láttam, hogy egyszer csak lerúgja magát az ágról és rövid siklás után a kunyhó előtt landol a placcon.
Sajnos nem így történt, mert a közeli műúton egy figura sétált komótosan, amit a sas nem díjazott igazán, így a közeli tó felé vette inkább az irányt. Felreptette a környék összes vízimadarát, melyek a lesezés ideje alatt még többször is kavarogtak a környéken, feltehetőleg azért, mert a rétisas egész nap a területen mozgott. Remélem előbb utóbb a sasles méltó lesz a nevéhez...
Az egerészölyvek aztán dél körül elkezdték szokásos műsorukat, érkeztek sorban a kajához, összecsapások, erőfitogtatások, repkedések következtek, ahogy az ilyenkor illik. 

Délután kettő után alább hagyott az ölyvek érdeklődése, így egy madármentes időszakot kihasználva elégedetten hagytuk hátra leshelyünket. A sas azért hiányzott a repertoárból, na de majd talán legközelebb...