Természetvédelem, madármegfigyelés, természetfotózás.

Természetvédelem, madármegfigyelés, természetfotózás.

2015. 12. 18.

A szürke, ködös, borongós idő ellenére hajnalban kiültem a leskunyhóba ragadozómadár lesre, hiszen akkor kell leskelődni, amikor ráér az ember, és ilyenkor az egyszeri madarász nem válogathat az időjárás terén. Olyannyira volt aznap ismét fényhiány, hogy világosodni is elég későn kezdett, reggel fél nyolc után is ilyesmi bemozdult képek készültek a távkioldó ellenére is.


A délelőtt folyamán aztán több ölyv is érkezett lakmározni, de vagy megvárták egymást a falatozásban, vagy nem voltak harcias kedvükben, mivel az összecsapások elmaradtak. A köd viszont makacsul kitartott egész nap...





Kora délután a les előtt kb. százötven méterre komótosan átrepült egy rétisas. Mondanom sem kell, a vérnyomásom eléggé felszökött, hiszen a les annak idején miattuk épült oda, ahova épült...

A sas megjelenése után természetesen várakoztam még. Érkezett később még két ölyv egymást váltva falatozni, akik szemlátomást eléggé nyugtalanok voltak. Titkon reméltem, hogy esetleg a nagy madár valahol a közelben maradhatott, ez okozhatja a feszültséget, és nem egymásra koncentrál a két ragadozó... 


















Az utolsó ölyv elreppenése után aztán jobbnak láttam pakolászni és hazaindulni, mert a záridő ismét kezdett vállalhatatlanná válni... Csak az a sas nem hagy nyugodni picit, természetesen nem láttam sehol sem a közelben...

2015. 12. 06.

Még tegnap, amikor kilátogattunk a leskunyhó környékére, a műút mellett egy autó által elgázolt őzsuta tetemet találtunk. Nem volt nehéz rálelnünk, mert az egyik kanyarból kifordulva nyolc-tíz holló és két egerészölyv reppent fel az árokból. A pórul járt állatot már szinte teljesen elhordták, de tetem javarészt még egyben volt, így nem volt kérdéses, hogy áttelepítsem a közeli lesünk elé. 
A Marcal-menti terepbejárás után alkonyatkor visszanéztünk a leshez, hogy mekkora mozgás volt előtte a nap folyamán. Nos, a kunyhó előtti placc tele lábnyomokkal és ürülékkel, a tetem szemmel láthatóan megtépázva, így nem is volt sok hezitálás, hogy Angival hajnalban a lesbe kiüljünk. Biztos ami biztos, leütöttem egy karót, amihez kirögzítettem a maradványokat, nehogy valami négylábúak az éjjel eltüntessék a les elől.
Ennek ellenére pirkadat előtt, amikor a kunyhóhoz értünk a tetem nem volt a lebiztosított helyen... Pár perces fejlámpás keresés után Angi megtalálta majdnem száz méterre az etetőhelytől, beljebb a szántóföldön. Nem tudom mi cibálhatta el odáig úgy, hogy elvileg le is volt rögzítve... Majd egyszer kiderítem, ha lesz rá módom...
Gyorsan rendeztem a posztumusz őz helyzetét, és behúzódtunk lesünkbe. Gyenge köd társult a felhős idő mellé, így nagyon későn kezdett el világosodni. A madarakra azonban sokáig nem kellett várni, egy ölyv huppant le a félhomályban elég hamar a maradványok mellé.

Az ölyv leszállása után pár másodperccel másfél tucatnyi holló lepte el a les előtti placcot. Folyamatosan jöttek-mentek a tetem környékén, a kevés fényben még a távkioldó sem segített érdemleges megörökítésükben

Néhány perc múlva az ölyvnek társa is akadt a reggeli falatozásban, kis pózolás után egymásnak háttal estek neki a patás maradványainak. A hollók érdekes módon szép lassan elszállingóztak a les elől, anélkül, hogy kivették volna részüket a táplálékforrásból

Aztán a két ölyv nagyjából egy órát táplálkozott a tetemen, de a fény továbbra is semmilyen maradt, már ami az érdemleges képeket illeti. Távozásukkal közel három órás csend következett. Bár ez valójában nem fedi a valóságot, mert a hollók folyamatosan járőröztek a terület felett, az ölyvek pedig sűrű vijjogások közepette érzékeltették egymással a helyüket a rangsorban a környező fákon. Bíztunk benne, hogy ez az erő demonstráció majd a tápláléknál folytatódik.
Dél körül aztán így is történt, a következő ölyv beszállása után érkeztek sorban a párbajozók, és a fenyegetőzések tettlegességbe is átcsaptak. Négy-öt madár igyekezett kivenni a jussát az őz maradványaiból. A záridőt továbbra sem lehetett feljebb tolni, így születtek kissé bemozdult összecsapásos képek is, de ezt utólag cseppet sem bánom...


Majd délután kettő körül újabb csend következett a tetem körül, így a közelgő sötétedésre való tekintettel összepakoltunk, és hátrahagytuk a kunyhó környékét a dögevőknek...