Még tegnap, amikor kilátogattunk a leskunyhó környékére, a műút mellett egy autó által elgázolt őzsuta tetemet találtunk. Nem volt nehéz rálelnünk, mert az egyik kanyarból kifordulva nyolc-tíz holló és két egerészölyv reppent fel az árokból. A pórul járt állatot már szinte teljesen elhordták, de tetem javarészt még egyben volt, így nem volt kérdéses, hogy áttelepítsem a közeli lesünk elé.
A Marcal-menti terepbejárás után alkonyatkor visszanéztünk a leshez, hogy mekkora mozgás volt előtte a nap folyamán. Nos, a kunyhó előtti placc tele lábnyomokkal és ürülékkel, a tetem szemmel láthatóan megtépázva, így nem is volt sok hezitálás, hogy Angival hajnalban a lesbe kiüljünk. Biztos ami biztos, leütöttem egy karót, amihez kirögzítettem a maradványokat, nehogy valami négylábúak az éjjel eltüntessék a les elől.
Ennek ellenére pirkadat előtt, amikor a kunyhóhoz értünk a tetem nem volt a lebiztosított helyen... Pár perces fejlámpás keresés után Angi megtalálta majdnem száz méterre az etetőhelytől, beljebb a szántóföldön. Nem tudom mi cibálhatta el odáig úgy, hogy elvileg le is volt rögzítve... Majd egyszer kiderítem, ha lesz rá módom...
Gyorsan rendeztem a posztumusz őz helyzetét, és behúzódtunk lesünkbe. Gyenge köd társult a felhős idő mellé, így nagyon későn kezdett el világosodni. A madarakra azonban sokáig nem kellett várni, egy ölyv huppant le a félhomályban elég hamar a maradványok mellé.
Az ölyv leszállása után pár másodperccel másfél tucatnyi holló lepte el a les előtti placcot. Folyamatosan jöttek-mentek a tetem környékén, a kevés fényben még a távkioldó sem segített érdemleges megörökítésükben
Néhány perc múlva az ölyvnek társa is akadt a reggeli falatozásban, kis pózolás után egymásnak háttal estek neki a patás maradványainak. A hollók érdekes módon szép lassan elszállingóztak a les elől, anélkül, hogy kivették volna részüket a táplálékforrásból
Aztán a két ölyv nagyjából egy órát táplálkozott a tetemen, de a fény továbbra is semmilyen maradt, már ami az érdemleges képeket illeti. Távozásukkal közel három órás csend következett. Bár ez valójában nem fedi a valóságot, mert a hollók folyamatosan járőröztek a terület felett, az ölyvek pedig sűrű vijjogások közepette érzékeltették egymással a helyüket a rangsorban a környező fákon. Bíztunk benne, hogy ez az erő demonstráció majd a tápláléknál folytatódik.
Dél körül aztán így is történt, a következő ölyv beszállása után érkeztek sorban a párbajozók, és a fenyegetőzések tettlegességbe is átcsaptak. Négy-öt madár igyekezett kivenni a jussát az őz maradványaiból. A záridőt továbbra sem lehetett feljebb tolni, így születtek kissé bemozdult összecsapásos képek is, de ezt utólag cseppet sem bánom...
Majd délután kettő körül újabb csend következett a tetem körül, így a közelgő sötétedésre való tekintettel összepakoltunk, és hátrahagytuk a kunyhó környékét a dögevőknek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése