penyafoto.hu: május 2014

2014. 05. 10.

Délelőtt rövid látogatást tettem a Szélmezői horgásztavak környékén. A kissé szeles - Szélmezőn mégis milyen legyen - időben a már szokásosnak mondható madármozgás volt, rövid körsétám közben mindig volt valami látnivaló távcsövem látómezejében.

Aminek nagyon megörültem, hogy a fülemülesitke előlépett az eddig csak hang alapján észlelt fajok közül a szem elé kerülők közé :)

Fülemülesitke (Acrocephalus melanopogon)

Egy lustának tűnő mezei nyúl keresztezte utamat, talán a langyos tavaszi napsütés kényelmesítette el a tapsifülest, bő fél órát falatozott a közelemben, mielőtt szép kényelmesen tovaballagott:

Darázsölyv (Pernis apivorus)

Barna rétihéja (Circus aeruginosus) hím

2014. 05. 09.

A délutáni órákban kiruccantam a Nórápi-halastóhoz.

Elsősorban a vörös vércse költőládák ellenőrzése volt a fő célom - örömmel láttam, hogy két ládában is ül egy-egy vércse tojó -, de azért igyekeztem körülnézni a területeken, amennyire csak lehet.

A tavon továbbra is aránylag kevés a madár, a vízen néhány búbos vöcsök pár, bütykös hattyú pár, kontyos réce pár és a víz felett fél tucat dankasirály repkedett csupán.

A nádasban tőkés récék hangoskodtak, kis vízicsibe "vak-vak" ugatása hallatszott, nádirigók recsegtek innen is és a töltés mentéről is, néhány nagy kócsag és szürke gém strázsált a nádas szélénél, és két kis kócsag pihent a közeli erdőszéli fákon.

Kerítés mentén

Kontyos réce (Aythya fuligula) pár

Búbos pacsirta (Galerida cristata)

Kis kócsagok (Egretta garzetta):

Egy sűrű galagonya bokorból kimagasló száraz akácon karvalyposzáta énekelt, és közben fel-fel reppenve jellegzetesen nászrepült. Jó pár éve nem találkoztam már ezzel a fajjal a tó környékén, így örömmel álltam meg a közelben, hogy figyelgessem kicsit.

Amikor kis időre eltűnt a bokrosban, hirtelen ötlettől vezérelve a szomszédos bokor tövébe behúzódtam az álcaháló mögé, és vártam. Hamarosan újra strófázni kezdett a poszáta, igaz kicsit magasra ült ki mindig a száraz fa tetejére, de így közelebbről még szebb látvány volt ez a gyönyörű madár. Kicsit bele is feledkeztem a látványába, közeledett az alkonyat, amikor hátrahagyva a karvalyposzátát hazaindultam...

Karvalyposzáta (Sylvia nisoria):

2014. 05. 2-3.

A hosszú hétvégén két napos madarászatot terveztünk Szélmezőre és környékére.

Péntek reggel találkoztunk Emesével és Gergellyel a horgásztavak környékén, ahol kora délutánig barangoltunk és lestük a madárvilágot és a természet más titkait. A nádi madárélet változatossága újra és újra magával ragadó élmény a magunkfajta madarászembereknek, tartalmas és élményteli napot tölthettünk el a vízfelületekkel és nádasokkal tarkított természetközeli élőhelyen.

Fiatal barázdabillegető (Motacilla alba):

Búbosvöcsök (Podiceps cristatus)

Fiatal barkóscinegék (Panurus biarmicus):

Tőkés mama a kis utódokkal

Barna rétihéja ( Circus aeruginosus) tojó

A délután második felében felkerestük a tavaktól északra lévő, emberek által kevésbé látogatott területet, hogy ott a hátralévő bő másfél napban gyűrűzzünk picit. A bejutás a területre személyautókkal nem volt éppen egyszerű, de óvatosan azért sikerült. Miután bejárva a területet, felfedeztünk egy, a korábban feltehetően vadászok által vágott cserkelő utat egy bokros területen, és úgy döntöttünk az lesz a hálóinknak a megfelelő hely. Kihúztunk kilenc hálót, amelyek egy száz méteres szakaszon fogták át a bokrost, majd felütöttük sátrainkat és alkalmi táborhelyünket.

Másnap délig terveztünk itt maradni, azonban az időjárás keresztbe húzta számításainkat. Szombat reggelre az előző napi tavaszias melegnek nyoma sem lett, felhős, záporokkal tarkított napra ébredtünk. Délhez közeledve pedig tartós esőt produkáló felhők érkeztek, így jobbnak láttuk, ha összepakolunk és hazatérünk.

A gyűrűzés alatt végül 21 énekes madarat fogtunk, kis poszáták, kerti poszáták, barátposzáta, szén és barátcinegék, csilpcsalp és fitiszfüzikék, citromsármány, nádi sármány és énekes rigó akadtak a hálóba.

A területről való kijutás sem volt végül annyira egyszerű, először az öreg Szamár makacsolta meg magát, kissé nehezen akart indulni, Gergely húzta be autóval, majd a kifelé vezető úton, az esőtől felázott talajon ragadtunk be kocsival, szintén kötélre volt szükség, hogy egymás autóit kihúzzuk. Végül a folyó mentén a főúton lévő hídnál azért sikerült stabil talajra kivergődni, és kissé ázottan, de cseppet sem negatív élményekkel gazdagodva hazaindultunk...