A délutáni órákban kiruccantam a Nórápi-halastóhoz.
Elsősorban a vörös vércse költőládák ellenőrzése volt a fő célom - örömmel láttam, hogy két ládában is ül egy-egy vércse tojó -, de azért igyekeztem körülnézni a területeken, amennyire csak lehet.
A tavon továbbra is aránylag kevés a madár, a vízen néhány búbos vöcsök pár, bütykös hattyú pár, kontyos réce pár és a víz felett fél tucat dankasirály repkedett csupán.
A nádasban tőkés récék hangoskodtak, kis vízicsibe "vak-vak" ugatása hallatszott, nádirigók recsegtek innen is és a töltés mentéről is, néhány nagy kócsag és szürke gém strázsált a nádas szélénél, és két kis kócsag pihent a közeli erdőszéli fákon.
Kerítés mentén
Kontyos réce (Aythya fuligula) pár
Búbos pacsirta (Galerida cristata)
Kis kócsagok (Egretta garzetta):
Egy sűrű galagonya bokorból kimagasló száraz akácon karvalyposzáta énekelt, és közben fel-fel reppenve jellegzetesen nászrepült. Jó pár éve nem találkoztam már ezzel a fajjal a tó környékén, így örömmel álltam meg a közelben, hogy figyelgessem kicsit.
Amikor kis időre eltűnt a bokrosban, hirtelen ötlettől vezérelve a szomszédos bokor tövébe behúzódtam az álcaháló mögé, és vártam. Hamarosan újra strófázni kezdett a poszáta, igaz kicsit magasra ült ki mindig a száraz fa tetejére, de így közelebbről még szebb látvány volt ez a gyönyörű madár. Kicsit bele is feledkeztem a látványába, közeledett az alkonyat, amikor hátrahagyva a karvalyposzátát hazaindultam...
Karvalyposzáta (Sylvia nisoria):
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése