Természetvédelem, madármegfigyelés, természetfotózás.

Természetvédelem, madármegfigyelés, természetfotózás.

2012. 10. 21-23.

Vasárnap Angival látogattam ki a Kispodárpusztai halastóhoz. Kezdetben közel három órát kellett eltöltenünk az aránylag sűrű ködben, és elképzelni a tavat a madárvilágával együtt. 
Egy tó melletti szántóföldön  a köd látóhatárába leereszkedett mellénk négy nagy póling. Majd bő egy perc után a szélkiáltók mégis úgy döntöttek, hogy kicsit zavarja őket az a két, a tekintetükkel rájuk meredő valami a szürke ködből.
Majd szerencsére dél magasságában az időjárás megkegyelmezett nekünk, és mire körbe sétáltuk a tavat feloszlott a köd és kisütött a nap. Az erdőn áthaladva egy erdei szalonka kapott szárnyra a lábunk előtt.
A tavon az ilyenkor számítható madárvilág tartózkodott, a nap záró eseményeként egy fiatal rétisas jelent meg, majd beszállt a tó melletti szélső fákra.
Függőcinege (Remiz pendulinus)

Hétfőn Ferivel vettünk a nyakunkba a Bakonyt. A dámbarcogástól szinte harsogott az Ugod feletti erdők környéke, és hiába volt minden adott a cserkeléshez - ragyogó napsütés, szélcsend, pazar fények - szinte semmi sem került végül lencsevégre. Vagy egy tucat szerelmes lovagot próbáltunk megközelíteni, de általában a teheneknek nem tetszett valami (legtöbbször nem is láthattak minket) és idő előtt megugrottak, magukkal húzva a bikákat is...
Nap végére azért egy kellemes távot tudhattunk a hátunk mögött, és a kőbányánál aznap is szem elé került egy vándorsólyom.
Domboldalon

"Vadaspark"

Dámok


Kedden a tanúhegyeken terveztünk körülnézni Csabival, hátha valamelyik téli vendég madárfaj már megérkezett az esélyes helyekre. Azonban a Ság-hegyen és a Somló várromnál is egész nap akkora köd volt, hogy szinte az orrunkig sem láttunk. Pár órát azért eltöltöttünk a hegyeken, és néztük a ködöt...
Majd a Nagypirit melletti Marcal réteken néztünk körül, de itt sem volt sokkal jobb a köd helyzet. A kavicsbánya tavaknál került szem elé egy jégmadár, két vízityúk és egy nagy kócsag. Szedtünk egy kis friss csiperke gombát, majd hazaindultunk...
Fene nagy köd volt...

Terjőke kigyószisz (Echium vulgare)

2012. 10. 14.

Rövid látogatást tettünk Ferivel ebéd után a Kispodárpusztai halastónál. 
A szokásosnak mondható vízimadarakon felül egy fiatal rétisas tette tiszteletét, átrepült három keresztcsőrű és egy sarki búvár tett néhány kört a tó felett. Utóbbi fajjal még nem találkoztunk a térségben, így a fajlista ismét bővült. 
A borult idő és a távolság ellenére egy, valamelyest értékelhető kép készült a sarki búvárról (Gavia arctica):

2012. 10. 13.

Az augusztusi  bánhalmapusztai gyűrűző táborok alatt mindig elmélkedtünk, hogy jó lenne a láperdő közeli kutyabengés bokrost ősszel áthúzni hálókkal. Szeptemberi időpont nyilvánvalóan megfelelőbb lenne, de idén október közepén végre sikerült kivitelezni egy egynapos gyűrűzést, ami már lényeges haladás.
Gergellyel ketten jutottunk ki, a közel kétszáz méter széles bokrost sikerült bő 70 %-ban áthúzni - a hálóállásokat még az augusztusi tábor végén alakítottuk ki - a borongós, enyhén szeles napot végül megúsztuk számottevő eső nélkül. 
Alkonyatig végül 80 madár lábára kerülhetett gyűrű, javarészt a teljesség igénye nélkül cinegék, őszapók, vörösbegyek, rigók alkották a fő madármozgást. A területen történt korábbi gyűrűzésekből 11, már jelölt madár is újra kézre került. Az utolsó szedésnél egy, a bokros környékén vadászgató karvaly is az egyik hálóba akadt.
Hajnalban, amikor a területre érkeztünk, az égeres láperdei területről egy gímbika aránylag erős bőgését lehetett hallani, amely erőteljesen visszhangzott a megmaradt terebélyes fák között...

Ökörszem (Troglodytes troglodytes):


Vörösbegy (Erithacus rubecula)

Karvaly (Accipiter nisus):



2012. 10. 07.

A előrejelzett szeszélyes időjárás ellenére Ferivel ebéd után a Bakonynak vettük az irányt. Induláskor reménykeltően kitisztult még az ég is, ám nem sokkal az Ugod feletti területekhez érve újra megjelentek a felhők.
A korábbi túrám alatt kiszemelt esélyes barcogó helyeket szándékoztuk felkeresni, azonban a várt eredmény sajnos részben elmaradt. A dámbikák itt-ott barcogtak, de még koránt sem hágott a nász a tetőfokára. Azonban érdekességnek egy gímbika egy égeres, vegyes erdőfoltban erőteljesen bőgött. Arra felé vettük az irányt, a sűrűben azonban egy közel 60 példányos szarvas rudlit mozgattunk meg, köztük valahol elvegyült a hangoskodó bika.
Szép területet sétáltunk be, az amúgy is fényszegény szurdokvölgyekben néhány kisebb dámcsapattal találkoztunk, végül azonban inkább gímszarvasos napot zártunk.
A madármozgás a területre jellemző volt, vegyes kismadár csapatok keresgéltek, a galagonyás, madárberkenyés bokros területeken szép számú rigó csapatok mozogtak, öreg rétisas termikelt a hegygerinc felett és zárásképp egy, a Szár-hegy felett magasan portyázó vándorsólyom is megmutatta magát.


Feri éppen egy ismert denevér lelőhelyet kukkantott meg, az eredményre várakozás közben nagy meglepetésemre egy elég kései, magányos kis őzgida haladt el a közvetlen közelemben. Cseppet sem zavartatta magát.

Rianás
A közel 60 példányos szarvas rudlival még egyszer összehozott minket a szerencse. Előttünk, egy cserkelő út  kanyarjában haladtak át, azonban a fényhiány és a távolság eléggé leamortizálta a képminőséget. Az alábbi két bikát azért gondoltam felteszem:

A sötét lovag

A következő nyiladékon a rudliból lemaradt nagy bika, tehén, borjú és fiatal bika váltott ki elénk. Végre némi halvány napfény derengett át a vastag felhőzeten, de ez egyúttal azt is jelentette, hogy a nagy bika - ő lépett ki elsőnek - expója a nagy izgalomban sajnos felül lett exponálva :(




2012. 10. 06.

Európai Madármegfigyelő Napok
Idén a Nórápi-halastó sajnálatos kiszáradása miatt a madármegfigyelő napot a Kispodárpusztai-halastónál tartottuk meg.
A kora délutánig tartó nézelődésen teljes létszámban ugyan csak négyen voltunk, de azért a program végére 41 madárfaj több mint kétezer példánya került madarász szem elé. Érdekességnek egy fiatal vándorsólyom rebegtette meg az erdő túloldalán az egész nap nagy számban átvonuló örvös galambok egy kisebb csapatának a szárnyait és egy korai fenyőpinty hím mutatta meg magát rövid időre a töltés menti bokros területen. 

Barkós cinege (Parnus biarmicus) hím:



Az új technika tesztelése

Fókuszban

2012. 09. 30.

Kerti rozsdafarkú (Phoenicurus phoenicurus) a Kispodárpusztai-halastónál.
Elég sok madár volt délután a tavon, azonban rengeteg horgász is volt egyúttal, a töltés mentén végig lógattak a sporik...
Az i-re a pontot egy motorcsónak megjelenése tette fel, a party-arcok végigszántották a vízfelszínt, így felzavarva a madárvilágot elég rövidre sikerült a mai madarászat :(


2012. 09. 29.

Kora reggel a Bakonyba indultam. Az Ugod feletti területeken terveztem barangolni. Félúton azonban eszembe jutott, hogy sikeresen otthon hagytam töltőn a fényképezőgép akkumulátorját, így gyorsan visszafordultam érte, ezért a hajnali fényekről sajnos lecsúsztam. Bár sok mindenről nem maradtam le, hiszen mint ahogy egész nap, úgy reggel is eléggé felhős volt az ég, ezért a fények nem igazán voltak aznap velem.
A kis énekes madarak már vegyes csapatokban keresgéltek a bejárt területeken, a fák között zöld és hamvas küllők kergetőztek, érdekes látvány volt a Bakony felett átrepülő barna rétihéja és alkonyathoz közeledve a völgyek felett vadászó nagy számú denevér.
Két helyről is dámbarcogás hangját hozta a lengedező szellő, de még csak óvatos próbának hangzottak a bikák hangadásai. Találtam egy-két területet, amelyet érdemes lesz egy-két héten belül felkeresni, remélhetőleg mozgalmas dámnászt sikerül majd itt-ott nyomon követni...


Fenyvescinege (Parus ater)

Csilpcsalpfüzike (Phylloscopus collybita)

Kékcinege (Parus caeruleus)

Az egyik nyiladékhoz érkezve legelésző dámtehénbe botlottam

Miután észrevett, pár percig méregette azt a fura kupacot a bokor mellett, majd inkább jobbnak látta visszavonulni az oltalmazó sűrűségbe.

Nászidőszakra készülődő dámbika a barcogó helyén. Amikor a fák között megláttam, éppen kapirgálta a leendő fekhelyét. A magas aljnövényzetben sikerült elég közelre cserkelnem, sőt, az 500-as Sigmát vissza kellett tekernem 170-es gyújtótávra, hogy beleférjen a bika. Egy kép exponálása után le is heveredett az erdő alján, jelentős takarásba került, méregettem  a lehetőségeket a környéken, de tiszta rálátásra egy pontból sem lett volna érdemes lehetőség, így inkább ahogy jöttem, úgy vissza is vonultam, békén hagytam a szerelemre éhes lovagot...

Fiatal gímbika a bükkös mélyén

Erdei csendélet

Miután elköltöttem az ebédnek szánt szendvicseimet, egy tisztás szélén a hátizsákot a fejem alá gyűrve elnyúltam picit lazítani. Közben fürkésztem az eget, és hallgattam az őszi csendet. Bő fél óra elteltével halk neszezést hallottam a közelemből, óvatosan felemeltem a fejem, tőlem kb. 20 méterről egy róka méregetett kíváncsian. Megvárta, míg lassan a gépért nyúltam, majd egy kép engedélyezése után elsomfordált a mags fűben...

Rétisas (Haliaeetus albicilla)