Természetvédelem, madármegfigyelés, természetfotózás.

Természetvédelem, madármegfigyelés, természetfotózás.

2012. 08. 09.

Tegnap délután kinéztem a Nórápi halastóhoz, kíváncsi voltam, milyen ütemben halad a tó sajnálatos kiszáradása.
Nagyjából 20 négyzetméternyi víz maradt, az is zöldes színű, haltetemektől bűzlő iszapos pocsolya a meder közepén :( Odaérkezésemkor két tucatnyi szürke gém, néhány nagy kócsag és három fekete gólya szedegette a tetemeket és a még élő halakat. Úgy döntöttem, hogy megérnek egy próbát az összecsoportosult hosszú lábú madarak, ezért még alkonyat előtt visszatértem a fotós felszereléssel. A gyékényes szélében elhelyeztem a leshelyet, ezúttal nem fekvőlest tettem ki, hanem egy beülős lessátrat. 
Az éjszakát az autóban töltöttem, nagyon későn volt már, mire tudtam valamennyit bólogatni, de addig is nézegettem az augusztus környékén megjelenő sok hullócsillagot...
Még pirkadat előtt beültem a lessátorba, a gémek és kócsagok szép sorjában el is kezdtek beérkezni a pocsolya környékére. Mire éppen elegendő pirkadat előtti fény lett a mederben, váratlanul megjelent egy vaddisznó. Komótosan becammogott a vízhez, gondolom az erős dögszag eltompíthatta a szaglását, mert az irányába lengedező enyhe szellő ellenére sem érezte meg a jelenlétemet. Pár perces körséta után aztán  a kucu ahonnan jött, arra távozott is.
Rövidesen megérkezett a három fekete gólya is, szóval gyűlt a madárnépség a leshely előtt. Azonban éppen mire megjelentek az első hajnali napsugarak, a madarak valamitől megriadva leléptek a mederből, nem láttam, mi okozta az oszlatást. Ezután kb. 9-ig várakoztam, és mivel semmi érdemleges esemény nem történt - nem utolsó sorban a haltetemek bűze kezdett elviselhetetlenné válni - jobbnak láttam távozni.



2012. 08. 06.

A május végi hamvastábor után nagyjából heti rendszerességgel módomban állt nyomon követni a hamvas rétihéják (Circus pygargus) költését egészen a fiatalok kirepüléséig. Legtöbbször egyedül végeztem ezt a tevékenységet - néhány, a helyi természetvédelmi őrökkel közös terület ellenőrzésen felül - mert társaim ezen időszakban sajnos ritkán tudnak időt és módot szakítani ezekre a dolgokra.
A fotózás mindig is másodlagos szempont volt a revírek látogatásakor, de azért ha a megfigyelő helyem közelében mozogtak a rétihéják, akkor azért pár röpképet csinálgattam róluk. Általában inkább az etetéseket, a madarak mozgását próbáltam nyomon követni, és nem utolsó sorban a költőhelyeken bekövetkező negatív változásokat megelőzni. Ez utóbbi néhány apró nehézséggel ugyan, de végül sikerült a természetvédelmi őrök közreműködésével, így aránylag sikeresen reptethették ki utódaikat a hamvas rétihéja párok.
Július közepén, amikor az egyik alkalommal a revíreknél jártam, már számítottam rá, hogy a fészekaljak fiataljai azokon a napokon repülnek majd ki. Jól sejtettem, azonban aznap egy felhőszakadás rövid nézelődés után kimosott a területről, de szerencsére a visszaúton belebotlottam egy tisztáson tollászkodó fiatalba, akit sikerült becserkelnem, a fények nem a legszerencsésebbek voltak, de született néhány értékelhető felvétel. Majd ezen alkalom után felgyorsultak az események, az egyes fészekaljak fiataljai pár napos különbséggel mind elkezdtek kiröpködni. Következő, pár nappal későbbi látogatásomkor hirtelen ötlettől vezérelve egy száraz bokor mellett alkalmi, gyors leshelyet vertem fel álcahálóból és lombos ágakból. Ezt a bokrot az öreg madarak is előszeretettel használták pihenőhelynek a költések alatt. Akkor azonban nem akartam a költések sikerességét veszélyeztetni fotózgatással, de miután a fiatalok kirepültek, gondoltam nagy kárt már nem tehetek...
Az aznapi időjárással sem volt szerencsém, eső ugyan nem esett, de az átvonuló gomolyfelhők miatt fény nem sok minden akadt. A fiatal hamvasok azonban előszeretettel kergették egymást és szüleiket a bokor körül, bár ez azt is jelentette, hogy amint egy hím leereszkedett a bokor egyik ágára szinte azonnal abajgatni kezdték az ifjak, így sok kép és főleg nem az elképzelt felvételek az öreg madarakról nem kerültek a memóriakártyára. Fiatal madarak annál többször ültek ki elém, de a kevés fény miatt ezek a képek sem a legjobbak lettek, de dokumentum fotónak talán elmennek...
Végül még két délután ültem a bokor mellett lesben, végre verőfényes napsütésben, azonban azokon a napokon a madarak nem keresték fel a bokrot és környékét pihenés céljából.









Fiatalok:








Hímek:








Tojók: