Tegnap délután kinéztem a Nórápi halastóhoz, kíváncsi voltam, milyen ütemben halad a tó sajnálatos kiszáradása.
Nagyjából 20 négyzetméternyi víz maradt, az is zöldes színű, haltetemektől bűzlő iszapos pocsolya a meder közepén :( Odaérkezésemkor két tucatnyi szürke gém, néhány nagy kócsag és három fekete gólya szedegette a tetemeket és a még élő halakat. Úgy döntöttem, hogy megérnek egy próbát az összecsoportosult hosszú lábú madarak, ezért még alkonyat előtt visszatértem a fotós felszereléssel. A gyékényes szélében elhelyeztem a leshelyet, ezúttal nem fekvőlest tettem ki, hanem egy beülős lessátrat.
Az éjszakát az autóban töltöttem, nagyon későn volt már, mire tudtam valamennyit bólogatni, de addig is nézegettem az augusztus környékén megjelenő sok hullócsillagot...
Még pirkadat előtt beültem a lessátorba, a gémek és kócsagok szép sorjában el is kezdtek beérkezni a pocsolya környékére. Mire éppen elegendő pirkadat előtti fény lett a mederben, váratlanul megjelent egy vaddisznó. Komótosan becammogott a vízhez, gondolom az erős dögszag eltompíthatta a szaglását, mert az irányába lengedező enyhe szellő ellenére sem érezte meg a jelenlétemet. Pár perces körséta után aztán a kucu ahonnan jött, arra távozott is.
Rövidesen megérkezett a három fekete gólya is, szóval gyűlt a madárnépség a leshely előtt. Azonban éppen mire megjelentek az első hajnali napsugarak, a madarak valamitől megriadva leléptek a mederből, nem láttam, mi okozta az oszlatást. Ezután kb. 9-ig várakoztam, és mivel semmi érdemleges esemény nem történt - nem utolsó sorban a haltetemek bűze kezdett elviselhetetlenné válni - jobbnak láttam távozni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése