2014. 07. 26.

Szélmezői tavaknál madarásztam ma a kora délutáni órákig. A fülledt kánikulai időben jó nagy területet jártam be, a tervezettnél azonban kevesebbet, mivel a délutáni gyülekező zivatarfelhők miatt hamarabb kényszerültem befejezni az aznapi bóklászást.

Addig azonban a nagy meleg ellenére elég sok madárral találkozhattam. A gémfélék és récefélék jöttek-mentek a légtérben, a nádi énekesek bár szinte teljesen elhallgattak már, csak egy-egy énekes nádiposzátát lehetett hallani innen-onnan, de a különféle nádi énekesek csettegése körös-körül hallatszott a nádasból.

A rétihéják kireptették ifjaikat, szüleiket éhesen üldöző fiatalokkal sok helyen találkoztam. 

Búbos vöcskök, szárcsák és egyéb vízimadarak általában a nádszegélyek hűs takarásában tartózkodtak, ritkábban mutatták magukat, de hangjuk őket is elárulta. Az árnyékokban üldögélve pihenés céljából előszeretettel hallgatóztam a nádi madarak háza táján...

Vörös gém (Ardea purpurea)

Törpegém (Ixobrychus minutus):

Fiatal függőcinege (Remiz pendulinus)

A rezzenéstelen, fülledt levegőben felnézve egyszer csak tucatnyi egerészölyvet láttam meg, ahogy a termikre feküdve mozdulatlan szárnyakkal keringenek. Aztán pár perc után a szélrózsa minden irányából egyre több ölyv siklott be a termikre, változó magasságokban, kb. negyed óra alatt negyven-egynéhányan lettek, nem semmi látvány volt a több tucat kavargó madár. Jó sokáig gyönyörködhettem bennük, majd még egy vándorsólyom is beérkezett közéjük, aztán ahogy kezdődött ez a jelenség úgy is záródott, a madarak szép lassan elsiklottak változó irányokba...

A termikelő ölyvek egy kis hányada. Sajnos annyira nem repültek közel egymáshoz, hogy ennél több madár kerülhessen egy felvételre, de talán a hangulatot átadja...

Egerészölyv és vándorsólyom

Miközben az ölyveket és a vándorsólymot figyelmet, oldalra nézve láttam, hogy társaságot kaptam. Egy őzbak nézett rám kb. 30 méterről, nem tudom mióta bámulhatott, de miután ráfordítottam a gépet egy kocka után odébb is ugrott a kukoricásba:

Darázsölyvek (Pernis apivorus):

2014. 07. 17.

Fácántyúk (Phasanius colchicus):

2014. 07. 13.

A hét közepén került hozzám egy fiatal kakukk. Kup településről keresett meg egy segítséget kérő hölgy, hogy a madár megjelent a nyári konyha teraszán, majd a macskák aktív, tollrendezgető érdeklődésétől kísérve bemenekült az épület védelmébe.
Begyűjtöttem a madarat, és mivel szerencsére a feltételezhető ablaknak repülése után a macskák nem tettek a kakukkban kárt, nem sérült meg sehol a madár. Ezért pár napig magam vállaltam a fiatal kakukk gondozását, megvárva hogy újra megerősödjön.
Délelőtt jött el az ideje, hogy Angival kivigyük a település határába, megfelelően biztonságos távolságba a falu környéki tarlókon vadászgató macskák közeléből, és ott útjára engedjük kis pártfogoltunkat...

Csicsörke (Serinus serinus)

2014. 07. 09.

Néhány kép az elmúlt időszakból:

Réti tücsökmadár (Locustella naevia):

 Darázsölyv (Pernis apivorus)

Fehér gólya (Ciconia ciconia)

Sárga billegető (Motacilla flava)

Fekete gólya (Ciconia nigra)

Alkonyat

2014. 06. 21.

Az egyik közös madarászás alkalmával ajánlották Zoliék a figyelmünkbe a budakeszi reptér környékén lévő ürgéket.

Reggel felkerestük a helyet, és amíg Angi rajzolgatott és élvezte a természet pihentető mivoltát, addig én álcaháló alá bújva próbáltam szerencsét az ürgék háza táján a reptér szélénél.

A repülős élet a jó időben elég hamar beindult, így az ürgék a nagy mozgásnak köszönhetően nagyon éberek voltak, többszöri helyváltoztatással sikerült csak néhány értékelhető képet összehozni... 

2014. 06. 19.

Idén is volt Pápa környékén a már szokásosnak mondható településeken fehér gólya gyűrűzés Széplaki Imre és Szelle Ernő vezetésével.

A Gólya Road Show nevezetű országos rendezvény keretein belül Marcalgergelyiben, Külsővaton és Nemesszalókon került fém és színes jelölő gyűrű a fiatal gólyák lábaira. A szakmai felügyeletet ismét az E.ON energiaszolgáltató Kft. biztosította, a szükséges helyszíneken áramtalanítottak, amíg kosaras autóval lehozták a fészkekből a kis gólyákat, hogy a gyűrűzés közben közelebb kerülhessenek az érdeklődő kicsik és nagyok a madarakhoz.

Nemesszalókon két fiókát sajnos menteni kellett, mivel a lábukba csúnyán bele nőtt egy nagy adag rafia (bála kötöző madzag), a két szerencsétlenül járt kis gólya össze is volt a kötél által béklyózva. A rafiát a szülő madarak hordhatják be a mezőgazdasági területekről, ahol a gazdák felelőtlenül szét szórva hagyhatják azokat. Úgy döntöttünk, hogy a Nemzeti Park segítségével eljuttatjuk a sérült fiatal gólyákat a megfelelő helyre. Egy helybéli család felajánlotta, hogy vigyáz a madarakra a természetvédelmi őr kiérkezéséig, aki azután a székesfehérvári madárkórházba juttatta el őket.

Két további tervezett településen nem sikerült gyűrűzni, mivel Vináron végül nem költöttek a gólyák, Nyárádon pedig sajnos elpusztult a két fióka. A külsővati kéményen lévő fészekhez való feljutáshoz pedig nem volt alkalmas a rendelkezésre álló kosaras autó, így Külsővaton csak az egyik, villanyoszlopon lévő fészek fiataljaira kerülhetett gyűrű. Végül 16 fiókát jelöltünk fém gyűrűvel, közülük egyikükre nem helyezett Imre színes gyűrűt, mert neki szintén egy rafia darab okozott sérülést a jobb lábán. A madzag nyoma szerencsére már gyógyulófélben volt, de a biztos felépülés miatt nem helyeződött rá a műanyag gyűrű.

További képek Fellner Zoli blogján.

A road show közben Nemesszalókon felfigyeltünk egy csapat sarat gyűjtő molnárfecskére. Az egyik teret nemrég füvesítették, ezért a folyamatos öntözésnek hála a talaj elég nedves volt, így a fecskék megfelelő anyagot találtak itt fészkeikhez. 

A közeli szegélykövekre leülve próbáltam őket megörökíteni, bár a déli órákra való tekintettel a kemény fényekkel nem igazán tudtam mit kezdeni. Pár percig tartott csupán a sárszedegetés, majd mindenki ment tovább a dolgára...

Molnárfecskék (Delichon urbica):