2015. 10. 25.

Zoli reggel felvett minket kocsival, és kigurultunk a Nórápi-halastóhoz. Csabi előttünk ért oda pár perccel, így a lehalászás miatt lecsapolt tómedret már négyen pásztázhattuk át madárügyileg. Szép számú nagy kócsag keresgélt a megmaradt pocsolyákban, néhány dankasirály kísérte őket potyafalatokért, egy magányos pajzsos cankó választotta hű társául az egyik mederben lévő fatuskót, a közeli legelőkön nagy pólingok "legelésztek". Két havasi partfutó cikázott röviden a meder felett, mielőtt szem elől vesztettük őket.

Nagy pólingok (Numenius arquata) 

 Ökörszem (Troglodytes troglodytes)

Átmentünk a Kispodárpusztai-halastóhoz is. A töltésről nézelődve a vízen tőkés- kontyos- barát- fütyülő és csörgő récék, búbos vöcskök, kárókatonák kerültek szem elé, a nádas szélében nagy kócsagok, szürke gémek pózoltak, és két-három jégmadár hajkurászta egymást a nádfoltok között.

Pár napja ezt a tavat is lehalászták, azonban az iszapszagú tómedernek már nyoma sincs, a Bittva-patak vízhozama miatt itt hamar rendeződik a tó látképe.

Nagy kócsag (Egretta alba):

Egy érdekes színezetű egerészölyv (Buteo buteo), sajnos kicsit messziről:

Ökörnyál 

Az őrház előtti betonplacc repedéseiben egy hermelin (Mustela erminea) bujkált:

Rézsikló (Coronella austriaca):

A nap zárásaként még körülnéztünk a közeli nagy lucernatáblákon. Jelenleg éppen nem voltak javarészt lekaszálva, de azért elég sok ragadozó tartózkodott a környékükön. Főleg egerészölyvek, de akadt egy-egy példány gatyás ölyv és kékes rétihéja is. Érdemes lesz ide időnként majd  az idei télen is visszalátogatni...

2015. 10. 23.

Angival és Zolival a Bakonyba indultunk az Ugod feletti területekre. Dámbarcogást szerettünk volna még elcsípni így október vége felé közeledve. Már az első kilométerek megtétele után gyanúsan csend terült a vidékre, már ami a dámbikák koncertjét illeti.

A légteret mindenhol a hollók (Corvus corax) uralták:

Őszi kikerics (Colchicum autumnale) 

Egerészölyv (Buteo buteo)

Hegyen-völgyön át sétálva dámbarcogást nem igazán hallottunk. Élveztük azonban a melengető napsütést, a gombaszagú avar nyirkos illatát, és az első süvöltők fuvolázó hangjait.

Bíztam azért abban, hogy az utolsó szerelemittas bikák nem hagynak minket cserben, ezért a jól bevált barcogó hely felé vettük az irányt. Innen egy bika hangját hozta a gyenge őszi szellő.

Pár száz méter cserkelés után egy, a sűrűben forgolódó bika közelébe értünk, számomra ez az állat végig szinte teljes takarásban mozgott, már ami a fotózást illeti. Az utolsó lovagok egyike vetélytárs nélkül forgolódott öt tehén körül, melyek közül többel is gondoskodott a fajfennmaradásról. Egy közepes bika pihent a közelben, amely szinte már semmi érdeklődést nem mutatott a műsor iránt. Mielőtt angolosan távozott, pár percig bambán nézett minket a fák között.

A "csatatéren" a nyomokból ítélve a korábbi napok-hetek mozgalmasan telhettek, a bokrok leamortizálva, a környék letaposva, szóval nyugtáztuk, hogy jövőre pár nappal korábban kell majd a helyszínt felkeresnünk..

Ősz

2015 október

Darvak.

Darvakról szóló bejegyzés, melyet valószínűleg már többen is vártak. Azonban ki kell ábrándítanom a kedves olvasókat, ez még mindig nem az esetleg várva várt darvas bejegyzés.

Előtte azonban két fotó, melyek egy rövid, Nórápi-halastónál tett, október eleji látogatás alkalmával jöttek létre:

Nyári ludak (Anser anser) 

Barna rétihéja (Circus aeruginosus)

Szóval darvak.

Az utóbbi években mindig terveztük Angival, hogy októberben megnézzük a látványos daruvonulást a Hortobágyon. Ez idáig különböző okokból váratott magára a daruleső túra.

Október 18-ára sikerült Bogival és Zolival összehozni egy hortobágyi látogatást. Kezdetben kis kitérőt tettünk Zoli kalauzolásával hevesi és jászsági területekre, a sík területeken szép számban láttunk parlagi sasokat, ölyveket és különböző ragadozókat.

Kerecsensólyom (Falco cherrug) 

 Karvaly és kerecsensólyom

Alkonyathoz közeledve érkeztünk a Hortobágyi-halastavak közelébe, az egyik madármegfigyelő toronyhoz, ahol az esti behúzás közben szerettük volna meglesni a madarakat. Kezdetben a távolban legelésző darvakat, a légtérben keringő sirályokat, és egy-egy magányos daru átrepülését tarthattuk szemmel.

 Sárgalábú sirályok (Larus michahellis)

Fiatal daru (Grus grus)

Csízek (Carduelis spinus)

A tőlünk nyugatra lévő horizonton pár kilométerre kisebb-nagyobb csapatok kezdtek behúzni a tavak irányába. Felismerve a helyzetet, hogy valószínűleg aznap a torony közelében sok babér nem fog teremni - amúgy is kezdett kicsit sok lenni az egy négyzetméterre jutó érdeklődők száma, nem utolsó sorban néha elég komoly tektonikus mozgások voltak érzékelhetőek, ahogy néhányan közlekedtek az amúgy jó megfigyelő helynek tűnő torony lépcsőjén - gyorsan a pár kilométerre a főút felett áthúzó csapatok felé vettük az irányt. Még éppen időben kerültünk a madarak útjába, több ezernyi madár repült át a közelünkben, a fények ugyan már fotózás szempontjából az utolsókat rúgták, az élmény azonban leírhatatlan volt...