2015. 11. 13.
A Pápa környéki lucernatarlókon szép számú ragadozómadár gyülekezik és szedi a vámot az ezeken fellelhető rágcsálók közül, ezért a pirkadat első percei már az egyik ilyen föld szélén találtak fotósrejtekemben hasalva. Szerettem volna pockozó ölyveket megörökíteni, találomra választottam ki leshelyemet, ezért "vagy húz a szürke vagy megdöglik" alapon a szerencsére bíztam a dolgot.
Ahogy elkezdett világosodni, vékony ködréteg ereszkedett a lucernatarló és a környék fölé, de ölyvvijjogástól volt hangos a környék, és néhány madár körvonala is kezdett kirajzolódni a közelben, ez elég biztatólag hatott.
Még a hajnal első fényei előtt egy négy fős őz csapat kezdett közeledni, azonban mire elém értek volna, szépen irányt váltottak. Az egyik elöl haladó suta került csupán lencsevégre:
A felkelő nap első sugarai kezdték áttörni a vékony ködréteget, az egerészölyvek elkezdtek a látótérben vadászgatni. Sok madár mozgott a közelben, azonban a várva várt közelségbe sajnos egyikük sem került, Azonban nagyon érdekes volt ebből a perspektívából a vadászatukat megfigyelni. Legtöbbször pár métert arrébb reppenve csaptak le a gyanútlan rágcsálókra, de olyan is gyakran előfordult, hogy a földön szaladva eredtek a zsákmány nyomába.
Kora délután a távolból hangos daru krúgatást hozott az enyhe szellő. Abban a pillanatban megcsörrent a telefonom, és egy baráti hang jelezte a vonal túlsó végén, hogy egy szép nagy darucsapat kavarog a Pápától délnyugatra lévő területek felett. Titkon reméltem, hogy a madarak majd követik a korábban megfigyelt repülési útvonalaikat, azaz északnyugatnak tartanak majd, és így esetleg a közelemben fognak elhaladni. Azt azonban nem gondoltam, hogy a fejem felett fog ez majd megtörténni. Bő negyed óra múlva harsogva közeledett a több száz daru, és leshelyem felett húztak északnyugatnak, ahogy gondoltam. Kigurultam a fekvőlesből, és hanyatt fekve csodáltam végig ezt a remek látvány.
A darvak után még visszahelyezkedtem leshelyembe, de rövid idő után úgy döntöttem, hogy elgémberedett tagjaimat inkább kinyújtóztatom, és figyelgetem inkább a tarló teljes terjedelmét. Meg amúgy is felfedtem magam a darumegfigyelés közben a közelben lévő ölyvek előtt. Körbe spektíveztem a tarló széli fákat is, és gatyás ölyvön, kis sólymon és gémféléken felül ezt a világos színváltozatú ölyvet is megleshettem. Na, őt nem bántam volna ha elém vetődik... Spektíves kép csak az érdekesség kedvéért:
Az első csapat daru után kb. fél órával újabb V alakok közeledtek, nagyjából ugyanazon a vonalon. A két csapatban közel 450 példány madár vonulhatott át a területen végül azon a délutánon.
A nap zárásaként egy kékes rétihéja hím libegett még át a tarló felett.
2015. 11. 12.
A Nórápi-halastó a lehalászás után csak félig töltődött vissza, így az iszapos nagy partszakaszok elég csalogatóan hatottak. Nem utolsó sorban a területen pár hete tartózkodó, több mint két tucatnyi nagy póling is csábított egy kis próbálkozásra.
Még sötétben érkeztem a tóhoz, a hátsó sásos réten áthaladva most a mederben kicsit könnyebb dolgom volt bejutni, mivel nem kellett a csizmaszárig érő vízben caplatni. Találomra kiválasztottam egy helyet az iszapon, és a fekvőlesben elhelyezkedtem.
Pirkadatra néhány nagy kócsag és szürke gém érkezett a mederbe, de egyelőre tőlem távol szóródtak szét. A vízfelület felett vékony pára réteg alakult ki, mire a felkelő nap első sugarai narancsosra festették a környéket.
Majd később hangos "pó-li" kiáltások közepette a közeli legelőkről beérkezett egy csapat szélkiáltó is, szintén a távolabbi partszakaszokra.
Egy barázdabillegető (Motacilla alba) bogarászott a közelben rövid ideig:
Egy gólyatöcs (Himantopus himantopus) is jó ideje a tómederben időzik, bíztam benne hogy szerencsém lesz ő hozzá is. Így is történt, kint létem alatt többször is a közelembe került:
A nagy pólingok (Numenius arquata) egész délelőtt ki-be repkedtek a mederből, élvezet volt hallgatni dallamos hangjukat. Majd egyszer csak egy kisebb csapat a közelben ereszkedett le. Ahogy rájuk fordítom óvatosan az objektívet, bosszankodva látom, hogy a frontlencse bepárásodott. Óvatos próbálkozások következtek, hogy lassan behúzzam rejtekembe a felszerelést, és letöröljem a párát. Amint kidugtam az álcából. újra kicsapta a lencsét az idegesítő réteg. A madarak valamit érzékelhettek a nem oda illő mozgásból, és kicsit arrébb húzódtak, ezért kattintottam róluk párat így is, az utómunkával sikerült úgy ahogy értékelhetővé tenni a képeket:
Bár a hőn áhított képek nem készülhettek el a pólingokról, azért elégedetten pakolásztam össze, amikor dél körül kiürült a meder. A hajnali meleg ruházatom alatt eléggé megizzadtam a novemberi szokatlan langyos hőmérsékletben, miközben a cuccokkal visszatértem az autóhoz, hogy haza induljak...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)