Szélmezői tavaknál madarásztam ma a kora délutáni órákig. A fülledt kánikulai időben jó nagy területet jártam be, a tervezettnél azonban kevesebbet, mivel a délutáni gyülekező zivatarfelhők miatt hamarabb kényszerültem befejezni az aznapi bóklászást.
Addig azonban a nagy meleg ellenére elég sok madárral találkozhattam. A gémfélék és récefélék jöttek-mentek a légtérben, a nádi énekesek bár szinte teljesen elhallgattak már, csak egy-egy énekes nádiposzátát lehetett hallani innen-onnan, de a különféle nádi énekesek csettegése körös-körül hallatszott a nádasból.
A rétihéják kireptették ifjaikat, szüleiket éhesen üldöző fiatalokkal sok helyen találkoztam.
Búbos vöcskök, szárcsák és egyéb vízimadarak általában a nádszegélyek hűs takarásában tartózkodtak, ritkábban mutatták magukat, de hangjuk őket is elárulta. Az árnyékokban üldögélve pihenés céljából előszeretettel hallgatóztam a nádi madarak háza táján...
Vörös gém (Ardea purpurea)
Törpegém (Ixobrychus minutus):
Fiatal függőcinege (Remiz pendulinus)
A rezzenéstelen, fülledt levegőben felnézve egyszer csak tucatnyi egerészölyvet láttam meg, ahogy a termikre feküdve mozdulatlan szárnyakkal keringenek. Aztán pár perc után a szélrózsa minden irányából egyre több ölyv siklott be a termikre, változó magasságokban, kb. negyed óra alatt negyven-egynéhányan lettek, nem semmi látvány volt a több tucat kavargó madár. Jó sokáig gyönyörködhettem bennük, majd még egy vándorsólyom is beérkezett közéjük, aztán ahogy kezdődött ez a jelenség úgy is záródott, a madarak szép lassan elsiklottak változó irányokba...
A termikelő ölyvek egy kis hányada. Sajnos annyira nem repültek közel egymáshoz, hogy ennél több madár kerülhessen egy felvételre, de talán a hangulatot átadja...
Egerészölyv és vándorsólyom
Miközben az ölyveket és a vándorsólymot figyelmet, oldalra nézve láttam, hogy társaságot kaptam. Egy őzbak nézett rám kb. 30 méterről, nem tudom mióta bámulhatott, de miután ráfordítottam a gépet egy kocka után odébb is ugrott a kukoricásba:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése