A szürke, ködös, borongós idő ellenére hajnalban kiültem a leskunyhóba ragadozómadár lesre, hiszen akkor kell leskelődni, amikor ráér az ember, és ilyenkor az egyszeri madarász nem válogathat az időjárás terén. Olyannyira volt aznap ismét fényhiány, hogy világosodni is elég későn kezdett, reggel fél nyolc után is ilyesmi bemozdult képek készültek a távkioldó ellenére is.
A délelőtt folyamán aztán több ölyv is érkezett lakmározni, de vagy megvárták egymást a falatozásban, vagy nem voltak harcias kedvükben, mivel az összecsapások elmaradtak. A köd viszont makacsul kitartott egész nap...
Kora délután a les előtt kb. százötven méterre komótosan átrepült egy rétisas. Mondanom sem kell, a vérnyomásom eléggé felszökött, hiszen a les annak idején miattuk épült oda, ahova épült...
A sas megjelenése után természetesen várakoztam még. Érkezett később még két ölyv egymást váltva falatozni, akik szemlátomást eléggé nyugtalanok voltak. Titkon reméltem, hogy esetleg a nagy madár valahol a közelben maradhatott, ez okozhatja a feszültséget, és nem egymásra koncentrál a két ragadozó...
Az utolsó ölyv elreppenése után aztán jobbnak láttam pakolászni és hazaindulni, mert a záridő ismét kezdett vállalhatatlanná válni... Csak az a sas nem hagy nyugodni picit, természetesen nem láttam sehol sem a közelben...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése