A decemberi hónapra szinte teljesen végig a szürke, borult időjárás volt a jellemző. Ráadásul ehhez hosszú ideig tartós, masszív köd is társult, amely nem kimondottan madarász barát...
A messzi északról érkező vadlúd csapatokat keresgetni, lesni ilyenkor a kedvelt időtöltések közé tartozik. Azaz tartozna, ha a köd ezt lehetővé tette volna. Bár igaz ami igaz, a Marcal-medencében ezek a nagy vadlúd csapatok még egyelőre váratnak magukra, kisebb csapatok tűntek még csak fel erre-arra...
Voltunk Angival a Dinnyési-fertőn és Tatán is libákat lesni, rengeteg a madár mindkét helyen, de itt még az is lát ludakat aki nem akar, így ezek túl nagy kihívást nem jelentenek. Az igazi vadlúd les számomra a hazai területeken cserkelve megközelíteni a vetéseken, szántókon táplálkozó-pihengető nagy csapatokat. Itt nagyobb élmény egy esetleges ritkább fajt vagy esetleg egy nyakgyűrűs libát kiszúrni a tömegből. Ráadásul nincs megfigyelőtorony, vagy egy biztosra bejáratott hely, ahol rá lehet akadni a madarakra, így az is hasonlóan izgalmas, amikor legelőször meg kell találni a területet, amit éppen akkor előnyben részesítenek a madarak. Aztán ki tudja meddig tartanak ki ott, következő alkalmakkal merre választanak új térséget, szóval szó szerint lehet libázni a Marcal-mentén a és a Somló környékén...
Dinnyési vadlúdtömeg december közepén:
Karácsony előtt Tatán jártunk, ahol kezdetben a köd még engedett valamelyest nézelődni minket:
Ígéretesen indult a délutáni program, hisz az enyhe köd miatt a madarak alacsonyan húztak ki-be a területről. Nagy lilikek (Anser albifrons):
Majd később elkezdett sűrűsödni a köd:
Aztán még jobban és még jobban, amíg végül az orrunkig sem láttunk, ahogy az elmúlt napokban általában:
Ünnepi levegőzős séta Nóráp környékén december végén. Mondanom sem kell a látótávolság ismét alig ötven méter. Viszont a séta nagyon jól esik így az ünnepek után.
A ködben nagy pólingok hangja visszhangzik, hollók korrogása harsog valahol a fejünk felett. Az árokpartok mentén a nagy kócsagok riadnak fel előttünk alig pár méterre, hiszen ők sem látnak nagyon messzire el, így akarva-akaratlanul meglepjük őket:
A tavon elvileg sok a réce, néhány liba is akad, de csupán csak sejteni lehet létszámukat, hiszen csak hangjukat hallani innen-onnan. Néhány bütykös hattyú úszkál pár méterre a töltés mentén:
A területen sajnos egyre több a bekerített, elzárt rész:
Csíz (Carduelis spinus):
A 2015-ös esztendő utolsó előtti napján aztán végre ragyogó napsütés fogadott minket a Bakonyban, ahol Zolival és Attilával túráztunk egy nagyot.
Búbos cinege (Parus cristatus):
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése