2016. 01. 16.

Már világos volt, mire elfoglaltam a leskunyhót reggel. Zsigert tettem ki, amely csak kb. 8 óra körül került hozzám egy disznóölésről bátyáméktól, így később érkeztem a kedvelt helyre.

Mivel a belsőség egy nagy kupac valami, a kunyhó előtti terület pedig egy szántóföld, melyben a terület tulajdonos megmérgesítése nélkül nem igazán tudnám beásni a nagy rakás belet - hogy a felvételeken ne látszódjon - így kissé balra helyeztem ki a les elé a zsigert. Ugyanis itt a terepviszonyok lehetővé tették a csali takarását, és a perspektíva is más lett kicsit. Bár így erősebb lett az oldalfény is, de ez mint az elkészült képeken is látszik, nem lett egyáltalán zavaró. Legalábbis szerintem.

Az ölyvek elég hamar elkezdték szokásos repkedésüket, azonban az első madárra elég sokáig kellett várni, majdnem délután fél kettő volt, mire lehuppant a zsiger mellé. Addig csak a mumifikálódott rókatetem árválkodott az etetőtéren. Az ölyv érkezéséig hallgattam a közelből a két öreg rétisas ugatását, ahogy egy fiatal madarat abajgattak a közeli halastónál. Mondanom sem kell, hogy ilyen sas mozgásnál nagyon bíztam a zsiger csábító mivoltában.

Sajnos azonban aznap sem volt sashoz szerencsém, mármint a kunyhó előtt, csupán a felmérő lapra kerültek fel a madarak, mivel ezen a hétvégén zajlott az országos sasszinkron, amelyet rendhagyó módon a kunyhóból végeztem az adott napon.

Az első ölyv megtépkedte kicsit a belsőséget, amely ezáltal kissé kiemelkedett a takarásból, de hát ez van. A délután folyamán aztán 6 egerészölyv mozgott a les előtt és a környéken, a távoli fasoron egy gatyás ölyv pihent kis ideig, egy kékes rétihéja billegett át a vetés felett, és a nap zárásaként egy kis sólyom vágott be a közelbe egy kismadár csapatba. Így eredményes szinkronos napot zártam, amikor elhagytam a saslest.

Vasárnap pedig a Marcal mentét mértük fel ragadozó madarak terén a Császár családdal. Sast ezeken a területeken sajnos nem láttunk, de azért tartalmas madaras napot sikerült végül összehoznunk.

Gatyás ölyves hangulat