Előzetes egyeztetések után a négynapos hétvégére vándorlós, nomádkodós madarászást terveztünk társaimmal. Sajnos néhányan különböző okok miatt végül lemondták, na de egyelőre ne rohanjunk ennyire előre...
Hosszú hétvégének köszönhetően hosszú bejegyzés lesz, nem is tudom hol kezdjem, de azt hiszem legjobb lesz ha a legelején...
Péntek kora délután sikerült letennem a lantot, így gyors összepakolás után útnak is indultam, hogy kiszabaduljak a vadonba.
A Nemesgörzsöny-Egyházaskesző közötti Marcal-hídhoz vezetett első utam, itt letérve a tagutakra megpróbáltam délnek nyomulni a Szélmező irányába. Ígéretes területnek tűnt, azonban alig egy km megtétele után egy csupasz kútgyűrűkból álló "híd" az utamat állta. Még szerencse, hogy a magas gazban időben észrevettem...
Visszafordulva egy másik tagúton ugyanabba az irányba indultam, ez azonban jó pár száz méterrel vitt párhuzamosan a felderítendő terület mellett. Nemsokára azonban találtam egy utat, ami ráfordított a várva-várt térségre. Alkonyathoz közeledvén leparkoltam egy magasles közelében, majd felülve a lesre az utolsó fényekben nyugtáztam, hogy izgalmas területre érkeztem. Alig vártam már a másnap reggelt, addig azonban az éjszaka rejtelmes hangjait hallgattam hosszú órákon át a csillagfényes égbolt alatt.
Fácán (Phasianus colchicus)
Az akadály, amely megállította a szamarat. Szerencsére csak képletesen...
Rozsdás csuk (Saxicola rubetra):
Pár órát bólogathattam csupán az éjjel, de ennek ellenére szombat pirkadatkor elég könnyen kipattantak a szemeim. A felkelő nap első sugarai már bőven a tegnap esti magaslesen értek. A Marcal egykori medre felett vastag fehér lepel szerű pára ült, gyönyörű, festői reggelt eredményezve.
Miután kigyönyörködtem magam a nem mindennapi látványban, elindultam felderíteni a területet. A nádfoltokkal sűrűn tarkított sásréteken most nagyon kevés víz tartózkodott, de a vastag, süppedős tőzegből ítélve elég vizenyős lehet egyébként ez a környék. Kis kiterjedésű, de annál vadregényesebb ez a pár kilométeres szakasz, és ránézésre elég háborítatlannak is tűnt.
Átevickéltem a Marcal felőli oldalára, itt a folyó mentét meghagyták füzekkel és nyarasokkal sűrűn szegélyezettnek, az erdősáv így egy átlagban 20 méter széles védősávot eredményez. Mozgalmas madárvilág volt mind az erdősávban, mind a nádas, sásos területeken. Élmény volt barangolni ebben a természetközeli állapotban...
A part menti sűrű növényzet mögül, a Marcal felöl egy hód riasztását hallottam a közelből, ahogy széles farkával csapkodta a vizet. Feltehetőleg én okoztam a riadalmat, mivel éppen telefonon ecseteltem leendő madarásztársamnak a térség csodálatos mivoltát. Ezek szerint tényleg igaz a hír, hogy intenzíven terjeszkedik a hód észak felöl. Bár ezt a korábbi évi megfigyeléseink is sejtették már, de a Marcal déli szakaszain történt vörösiszap ömlés utáni kotrás arrafelé megállította kis időre őket... Itt azonban a jelekből ítélve már jól érzik magukat.
Jó nagy kör megtétele után elértem a Szélmező északi tetejéhez. Itt kicsit szomorúan láttam, hogy a horgászegyesület elég jól belekezdett a horgászturizmus fejlesztésébe. Történetesen kis stégeknek való parcellákat vágtak az itteni, sűrű gyékényeseknek köszönhetően védettebb kis tavakon is. Ez igazából még elfogadható is lett volna, azonban mindezt olyan buzgón művelték, hogy ezzel együtt letarolták a part menti növényzetet is, így elég siralmasan nézett ki ottjártamkor az a szakasz. Arról nem beszélve, hogy aznap is berregtek a motoros fűrészek és dolgoztak a munkagépek...
Visszatérve az autóhoz továbbindultam, majd a horgásztavak mögötti területen nézelődtem kis ideig, azonban délhez közeledve kissé elültek a madarak a korai kánikulának köszönhetően, csupán néhány kormos és fehérszárnyú szerkő vadászgatott a nádas felett pár küszvágó csér társaságában. Örömömre azért dokumentáltam a tudomásom szerinti első nyári lúd fészkelést a térségben.
Hajnali portya
A Marcal szelleme hajnalban megjelent...
Nyaktekercs (Jynx torquilla):
Ígéretes élőhelyek Szélmezőtől északra:
Bütykös hattyú (Cygnus olor)
Revírjelzés
Küszvágó csér (Sterna hirundo)
Hantmadár (Oenanthe oenanthe)
Kabasólyom (Falco subbuteo)
Cigányréce (Aythya nyroca)
Nyári lúd (Anser anser) család
A szélmezői területek után áttelepedtem a Mihályházához közeli részekre, ott folytattam a nézelődést. A tőzegkitermelésnek köszönhető, kialakult bányatavak környékén néhány parti madár is mocorgott. Pajzsos cankók, réti cankók, piroslábú cankó, parti lile és gólyatöcs színesítette a napot. A nádfoltok környékén itt is intenzív nádimadár mozgás volt.
A Bittva-patak Marcalba való betorkolása közelében foglaltam el az aznapi táborhelyemet. Azon az este nem időztem sokat az éjszakai zajok fürkészésével, mert az előző éjjeli kevés alvás eredménye erőt vett rajtam, így jobbnak láttam sötétedés után pihenőre fogni a dolgokat. Aránylag hamar elszenderedtem, gondoltam alaposan kipihenem majd magam, azonban ez nem igazán jött össze...
Éjjel fél kettő körül arra ébredtem, hogy két vadász kolléga zseblámpája világít be az autó ablakán. Miután magamhoz térve érdeklődésükre elmondtam, hogy mi járatban vagyok, pár perces beszélgetésben ecseteték, hogy milyen madárvilág van szerintük a környéken, majd jó éjszakát kívánva tovább álltak. Mondanom sem kell, hogy mivel az álmot rendesen kiverték a szememből, így ezek után már sokat nem aludtam.
Vasárnap reggel így már pirkadatkor készen álltam az aznapi madarászatra. A hajnali és a reggeli órákban ismét alaposan körülnéztem a területen. A tegnapi fajokon felül egy északi billegetővel és néhány sárszalonkával hozott össze még a madarászszerencse.
Innen átköltöztem Marcalgergelyi alá, a szergényi híd közelébe, ott sziesztáztam a délelőtt első felében, várva barátaim beígért érkezését.
Holló (Corvus corax)
Mezei poszáta (Sylvia communis)
Nádi tücsökmadár (Locustella lusciniodes):
Északi billegető (Motacilla flava thunbergi):
.JPG)
Dankasirály (Larus ridibundus)
Vörösgém (Ardea purpurea)
Fekete gólya (Ciconia nigra)
A délelőtt második felében aztán társaim is csatlakoztak a madarászathoz. Először Gergely társult a szergényi Marcal-hídnál, így ketten indultunk tovább a Bánhalmapuszta alatti láperdőbe. Körülnéztünk az erdő sásos, mély pontja környékén, ott azért található volt valamennyi nedvesség a füzes, égeres területen.
Majd megnéztük a gyűrűzőtáborban használt hálóhelyeket és környéküket, kicsit tervezgettük az idei gyűrűzőtábort, és mivel időközben a csapat másik fele is bejelentkezett, hogy nemsokára megérkeznek, így a találkahelynek vettük az irányt.
Az adorjánházi Marcal-réteknél aztán Zoli és Bogi is csatlakozott a kicsiny, de annál lelkesebb csapathoz, így négyen folytattuk tovább a főként madártani nézelődést az adorjánházi és egeraljai réteken. A medence ezen területei a jelenlegi állapotukban elég szárazak, sajnos kevés a nedvesség és a belvíz a réteken.
A kis énekes madarak azért szép számban mozogtak, sárga - és barázdabillegetők, cigány -és rozsdás csukok mutatták meg magukat a növényzetre kiülve, foltos nádiposzáták jelezték a revírjeiket fáradhatatlan énekeikkel és kiröpködéseikkel, hogy aztán visszahuppanva a susnyás foltok oltalmába folytatathassák jellegzetes éneküket. Örömünkre egy parlagi pityer is megmutatta magát, majd a terület bejárása után szintén örömmel nyugtáztuk a két éneklő kékbegy hím jelenlétét is.
Délután folytattuk utunkat a Nagypirit alatti legelős, a medence kissé nedvesebb részére. Eldöntöttük hogy az éjszakát is ott töltjük. A terület tulajdonosával éppen összefutottunk, így szívélyes jóváhagyása után a piriti kavicsbánya tavak mellett elfoglaltuk a leendő táborhelyünket az egyik legelő szélénél. Alkonyatig madarászkodtunk és nézelődtünk, majd a tábortűz mellett egy kellemes beszélgetéssel zártuk a napot. A közelünkben lévő fasornál egy erdei fülesbagoly a nászrepülése után olykor "megkiabálta" a tüzet, és egy bakcsó hangos "kvakkogása" a csillagos éjszakába még hangulatosabbá tette szálláshelyünket.
Másnap, hétfőn már szokás-szerint pirkadatkor megébredtem. Mivel a többieket még fogvatartotta a hálózsákjuk és a kuckójuk, így gondoltam amíg aktivizálják magukat sétálgatok a legelőkön. A felkelő nap aranyló fényében hangulatos reggel köszöntött hangos mezei pacsirtaszóval karöltve.
Rövidesen Gergely személyében mozgás támadt a táborhelyen, így visszatérve oda rövidesen felélesztettük a még parázsló tábortüzet. Egy nyaktekercs szólalt meg a közelünkben, így hanggal kissé közelebb csaltam (utólag is bocsi a fura hangzavarért az akkor még szunyókáló személyzetnek :) :P)
Miután rendeztük sorainkat, tovább álltunk a Nagypirit-Boba közötti részre. Itt a főút mellett helyezkedtünk el, innen tartottuk szemmel a környéket. Gergely aztán a délelőtt második felében elköszönt a társaságtól, nem sokkal utána azonban csatlakozott hozzánk egy újdonsült, erdőmérnök ismerős.
A Kamond közeli részeken való nézelődés után aztán Zoli és Bogi is hazaindult, így zárásképp még ketten Kispirit környékére átnézve fürkésztük kicsit a tájat, majd miután egyedül maradtam még tettem egy kört ezeken a sásréteken is..
A délután második felében végül úgy döntöttem, hogy az estét és a keddet már majd otthon töltöm, rehabilitálom magam, így fáradtan, de élményekkel tele hazatértem. A kicsit több mint 3 nap alatt végül 98 madárfajt sikerült megfigyelni.
Ami érdekes, hogy a medencei Adorjánháza-Kamond közötti területeken szinte egy barna-rétihéjával sem találkoztunk... az északi területeken viszont annál többel...
Réti tücsökmadár (Locustella naevia)
Általában ritkán szerepelek a blogon, de az aktívan dokumentáló kollégának hála nem került el engem sem a memóriakártyára való kerülés :) (fotó: Aczél Gergely)
A korai kánikulának köszönhetően elég csekély volt a madármozgás a medence déli területein, így javarészt csak vártán ültünk (fotó: Aczél Gergely)
Azért kitartóan kerestük a madarakat (fotó: Aczél Gergely)
Pitypang-tengerben
A hosszú hétvége alatt kiemelt figyelmet fordítottunk a hamvas rétihéjákra, és a kékbegyekre. Előbbiek még javarészt keresik az alkalmas fészkelőterületeket, mivel a korábbi számukra alkalmas területek közül néhány különböző okokból sajnos "megváltozott"... Utóbbi faj is egyelőre kisebb számban képviselteti magát a medencében a tavalyi állományhoz képest, a vizsgált területeken mindössze 3 éneklő hímmel találkoztunk. Néhány fotó erről a két, izgalmas fajról:
Hamvas rétihéja (Circus pygargus):
Kékbegy (Luscinia svecica):
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése