Pár centi havat jeleztek előre aznapra, gondoltam a már eddig leesett mennyiségű hólepel jó mozgást eredményez a les elé, a havazás amúgy is jót tesz a képvilágnak, és mivel felszabadult a napom, így reggel kimentem a kunyhóba leskelődni.
Reggel megjelentek az első terület bejáró ölyvek, alaposan körbe portyázták a lesnek környékét. A szürke, felhős idő azonban nem éppen ideális röpkép készítős...
Két-három ölyv is megjelent délelőtt a környező fasorokon, egyikük nagyon is magának érezte az etetőhely környékét, így minden fajtársának neki ment, aki 100 méternél közelebb merészkedett. Sebaj, gondoltam ha végre méltóztatik őkelme leereszkedni a les elé, nagy valószínűséggel ott is hasonlóan vérmes lesz. Azonban igen csak váratott magára.
Hollók is változó intenzitással repülték be a területet, a kitett csalit mindig jól megnézve és megkiabálva.
Korrogó berepülés
Az öreg ölyv, aki minden vetélytársat igyekezett elüldözni a táplálék környékéről
11 óra után csend ereszkedett a tájra, és előbb csak szállingózni, majd szép lassan hullani kezdett a hó. Csak ültem, és bambultam ki a fehér semmibe. A hó meg csak esett és esett, sőt, egyre jobban esett...
Széncinegék szórakoztattak a havazás közben
A sűrű hóesésben egyre nehezebb volt élességet állítani...
Ennél a látványnál döntöttem úgy, hogy jobb lesz hazaindulni, mert szemmel láthatóan bő egy óra alatt nagyon behavazott, az előrejelzett 5 centit már bőven elhagytuk...
Kicipekedtem az autóhoz, lesepertem róla úgy-ahogy a közel 10 cm havat, mire végeztem úgy néztem ki, mint egy hóember. Azonban ez után jött még a java, ki kellett ásnom az autót, mert az út szélén a hó alatt a füves rész cseppet sem volt megfagyva, így a friss hóréteg alatti laza talajon a kerekek elkotortak. Többszöri nekifutásra a művelet sikeres lett, az autó kiszabadult, engem újra (is) belepett a hó.
Következett egy újabb izgalmas rész, mivel a megfordulást nem mertem kockáztatni az újabb elakadás végett a behavazott szűk úton, így a hosszabb, bő 3 km-es szakaszt választottam a következő településig. A továbbra is szakadó hóban, és az egybefüggően fehér úton és tájban kissé feszülten, de végül sikeresen kiértem a főútra. Ott sem volt jobb a helyzet, az autók ugyan már letaposták úgy-ahogy a friss havat, de nem volt egyszerű a közlekedés. A rövidebb, de forgalom mentesebb útszakaszokat inkább elkerülve tértem haza, igaz, így kis kerülővel elmentem majdnem Pápáig, hogy onnan visszakanyarodjak Kéttornyúlakra, de így gondoltam biztosabbnak a hazautat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése