Mivel a világvége elmaradt, és délután úgy alakult, hogy lett egy kis időm, ezért kiültem egy órára a kerti etetőhöz nézelődni.
Nagy a jövés-menés, de ma is eléggé felhős volt az ég, így fény megint nagyon kevés volt.
2012. 12. 15.
Kicsit megrenováltam hétvégén a kerti etetőt, és mivel elég enyhe idő volt, feltöltöttem az itatót is, és gondoltam a borult, esős idő ellenére kiülök kicsit leskelődni.
A fények nagyon gyengék voltak, alig tudtam valami épkézláb záridőt állítani, de azért ha madarak is közreműködőek voltak létrejött néhány elfogadható kép. Sok madár felfedezte már az etetőt, ez mondjuk az elmúlt napok időjárását tekintve nem meglepő. A feltöltött itatón is nagy volt a forgalom, de nagy jövés-menést a már említett gyenge fények miatt csak részben sikerült megörökíteni.
A két szajkó megjelenésére nem igazán számítottam, mozognak néha itt a külső kertek környékén, de ilyen célirányosan még nem láttam őket bejönni a házak közé. Meglepődtem, amikor a les elé beszállva az egyikük olyan közelre telepedett, hogy az objektív közel pontján is belülre került. Ha rendszeres látogatók lesznek, majd legközelebb jobban felkészülök rájuk...
2012. 12. 09.
Ma végre beélesítettem az idei szezonra települt ragadozó madaras lest.
Jó pár hete elkezdődött az építgetése, az alapoknál még Feri is hathatósan segített, majd szép apránként lényegében tegnapra elkészülgettem vele. Még nem mellékesen az üvegre várok, ami remélhetőleg a jövő héten már tényleg megérkezik...
Tegnap, miután végeztem az utolsó simításokkal a les belsejében, a közelben felfedeztem egy róka tetemet, amit a hollók már megkezdtek. Uccu neki, átvittem a szerencsétlenül járt komát a les elé, hogy akkor teljes mértékben ott fejezze be a földi pályafutását. A les előtti területen mélyszántást végeztek, így a terület nem éppen golfpálya minőségű, de hát ez van...
Majd este úgy döntöttem, hogy letesztelem a lest, ha már úgy alakult, hogy tetem is került ki a közelbe. Gondoltam, hogy az üveg helyére álcahálót akasztok, lényegében a fények alakulására voltam kíváncsi, és persze reménykedtem is benne, hogy azért valaki látogatóm is akad.
Még pirkadat előtt bevackoltam magam a kunyhóba, elhelyezkedve elégedetten nyugtáztam, hogy takaros kis vacok lett. Legalábbis az én igényeimet kielégíti :)
A viharos északi szél azért elég kellemetlen hideget produkált a kunyhóban, az álcahálón keresztül érezni lehetett a kinti hőmérsékletet, de sebaj, gondoltam volt már ennél rosszabb fotózásom is...
Elég sokáig nem történt semmi, a hollók reggel megjelentek a terület felett, az átköltözött tetemet is felfedezték, de nem jöttek rá, talán bizalmatlanná váltak azáltal, hogy nem az otthagyott helyen leltek rá ismét.
Majd a délelőtt második felében egy ölyv huppant le a les elé. Feszülten figyelte az álcahálót, ezért nem is kattintottam. Aztán amikor láttam, hogy annyira zavarja valami, hogy mindenképp el fog reppeni, egy expót rányomtam, Odébb is állt. Valószínűleg a szél által mozgatott háló zavarhatta, legalábbis másra nem tudok gondolni. Hiába feszítettem ki az ablakkeretbe amennyire csak tudtam, a szél folyton bele-bele kapott.
Aztán azért a nap folyamán az ölyv többször is visszatért, de a tetemre továbbra sem ment rá. A bizalmatlansága a mozgó háló irányába továbbra is megmaradt.
Közel délután három óra volt, amikor elcuccoltam a lesből, a képeken felül jó előtesztelése volt ez a mai nap a kunyhónak.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)