2015. 02. 03.

Fagyos, de az előrejelzés szerint napos nap reggelén kiültem "saslesbe". 

A környező fákon zúzmara réteg, az ölyvek szépen mozogtak a környéken, hollók hajtották egymást a légtérben, de a kunyhó előtt aznap is nehezen indult be az élet. A közeli halastó irányából hallatszó rétisasok "ugatása" felettébb inspirálóan hatott... 

Gatyásölyv (Buteo lagopus) siklott át holló kísérettel a leshely felett, izgatottan vártam, hátha beesik őkelme, de sajnos nem tisztelt meg látogatásával

Aztán dél körül felgyorsultak az események. Éppen két hollóval voltam elfoglalva, akik a lestől balra szálltak le, és ahogy próbálkoztam rájuk látni az objektívvel, a szemem sarkából látom, hogy beszáll egy egerészölyv, majd szinte egyből utána még egy. Ekkor látom ám, hogy kissé magas a hóréteg a kunyhó előtt, a táplálék is egy kis gödörben volt a hóban, így a madarak szinte takarásba kerültek a fehér előtér miatt, csak a fejük látszott tisztán a perspektívában... Gyors állvány emelés, a sej-hajom alá pedig betettem egy "nikecell" darabot, azt is kettétörve, hogy én is magasabbra kerüljek.

A lehető leghalkabban végzett technikai erőfeszítések közben a madarak percről-percre közelebb kerültek egymáshoz. Éppen végeztem a mobil fotós emelő rendszerrel, amikor a madarak összecsaptak. Elég sokáig gyepálták egymást, közben percekig összekapaszkodva pihentek, majd újra egymásnak estek... 

Majd miután végre mindegyik kivette a részét a falatokból, egyikük elreppent, de nem sokkal utána jött is a helyére egy újabb példány. Ő is megvívott az itt maradt ölyvvel, de ők a jelek szerint jobb egyetértésbe kerültek, mert utána egymás mellett faltak. 

A délután folyamán aztán még két-három madár kerülgette az etetőhelyet, egy öreg madár beszállt, felzavarva az éppen táplálkozó fiatalt, de szinte azon nyomban el is repült... Ezt megcsinálta még utána kétszer, de kajálni nem kajált...

Alkonyathoz közeledve zárásképp egy szép foltos példány érkezett, de a nyugati horizontot sajnos egy felhősáv takarta, így a vacsoráját már a rohamosan csökkenő fényviszonyok között fogyasztotta el.

A madár távozása után aztán én is összepakoltam és hazatértem... a sasokra továbbra is várni kell még...

2015. 02. 01.

Zoli kalauzolásával egy Nagyacsádhoz közeli területet látogattunk meg, Máté ma is erősítette a csapatot, réti fülesbaglyokat indultunk főként lesni, Zoli akadt rájuk az elmúlt napokban.

Eleinte úgy tűnt, hogy nem biztos hogy szerencsénk lesz bagoly ügyben, de aztán kezdetnek egy aránylag magasan beérkező réti füles örvendeztette meg kvartettünket, majd később több példány is a szemünk elé került, így volt miben gyönyörködni.

A kissé párás borongós időben sokat nem időztünk a madarak közelében, feleslegesen nem akartuk őket stresszelni a jelenlétünkkel, így a vasárnapi ebédre mindenki kényelmesen hazaért...

Nem egy tipikus réti füles élőhely, csak gondoltam a mimikri miatt felteszem :)

Réti fülesbagoly (Asio flammeus):

2015. 01. 31.

A ragyogó napsütésben és a helyenként 20 centis hóban libázni indultunk reggel a Marcal mentére Alexával, Zolival és Mátéval.

Nagy területet jártunk Bánhalma alatt, ahonnan közbe-közbe áthallgatóztunk Celldömölk alá is, de libák nyomaira (és hangjaira) nem igazán akadtunk. Ennek ellenére tartalmas és eredményes túrát tettünk az amúgy eléggé víz alatt lévő területeken...

Tekintélyes méretű hódvár a Marcal mentén

"Lapuló" vaddisznók az egeraljai lápréteken

 Karvaly (Accipiter nisus)

Valami van ott...

Egeraljai Marcal réteken nagy vegyes pintycsapat tartózkodik és táplálkozik egy félig lábon hagyott napraforgó táblán. Mivel libákat erre sem igazán találtunk, ezért a pintyek közelében maradtunk és figyelgettük a kismadarakat és a közelükben portyázó ragadozókat:

Kicsit több van ebben a pintyes témában, mivel fotótémának is kiváló, lehet az elkészült képek is kicsit több figyelmet érdemelhetnek a feldolgozásuknál, de most ennyire tellett :) Majd talán legközelebb...

A ragadozó fajok is szép számban képviseltetik magukat a napraforgó tábla környékén, többször is alakzatba rendezték a több ezres kismadár csapatot.

Pintyező fiatal vándorsólyom (Falco peregrinus)

Elsuhanó hím karvaly (Accipiter nisus)

Áthúzó kis sólyom (Falco columbarius)

2015. 01. 29.

Pár centi havat jeleztek előre aznapra, gondoltam a már eddig leesett mennyiségű hólepel jó mozgást eredményez a les elé, a havazás amúgy is jót tesz a képvilágnak, és mivel felszabadult a napom, így reggel kimentem a kunyhóba leskelődni.

Reggel megjelentek az első terület bejáró ölyvek, alaposan körbe portyázták a lesnek környékét. A szürke, felhős idő azonban nem éppen ideális röpkép készítős... 

Két-három ölyv is megjelent délelőtt a környező fasorokon, egyikük nagyon is magának érezte az etetőhely környékét, így minden fajtársának neki ment, aki 100 méternél közelebb merészkedett. Sebaj, gondoltam ha végre méltóztatik őkelme leereszkedni a les elé, nagy valószínűséggel ott is hasonlóan vérmes lesz. Azonban igen csak váratott magára.

Hollók is változó intenzitással repülték be a területet, a kitett csalit mindig jól megnézve és megkiabálva.

 Korrogó berepülés

Az öreg ölyv, aki minden vetélytársat igyekezett elüldözni a táplálék környékéről

11 óra után csend ereszkedett a tájra, és előbb csak szállingózni, majd szép lassan hullani kezdett a hó. Csak ültem, és bambultam ki a fehér semmibe. A hó meg csak esett és esett, sőt, egyre jobban esett...

Széncinegék szórakoztattak a havazás közben

 A sűrű hóesésben egyre nehezebb volt élességet állítani...

Ennél a látványnál döntöttem úgy, hogy jobb lesz hazaindulni, mert szemmel láthatóan bő egy óra alatt nagyon behavazott, az előrejelzett 5 centit már bőven elhagytuk...

Kicipekedtem az autóhoz, lesepertem róla úgy-ahogy a közel 10 cm havat, mire végeztem úgy néztem ki, mint egy hóember. Azonban ez után jött még a java, ki kellett ásnom az autót, mert az út szélén a hó alatt a füves rész cseppet sem volt megfagyva, így a friss hóréteg alatti laza talajon a kerekek elkotortak. Többszöri nekifutásra a művelet sikeres lett, az autó kiszabadult, engem újra (is) belepett a hó.  

Következett egy újabb izgalmas rész, mivel a megfordulást nem mertem kockáztatni az újabb elakadás végett a behavazott szűk úton, így a hosszabb, bő 3 km-es szakaszt választottam a következő településig. A továbbra is szakadó hóban, és az egybefüggően fehér úton és tájban kissé feszülten, de végül sikeresen kiértem a főútra. Ott sem volt jobb a helyzet, az autók ugyan már letaposták úgy-ahogy a friss havat, de nem volt egyszerű a közlekedés. A rövidebb, de forgalom mentesebb útszakaszokat inkább elkerülve tértem haza, igaz, így kis kerülővel elmentem majdnem Pápáig, hogy onnan visszakanyarodjak Kéttornyúlakra, de így gondoltam biztosabbnak a hazautat...