Ha négy napos a hétvége, természetesen az időjárás nem szokott éppen madarász barát lenni...
Így volt ez most is, szél, eső, hűvös és köd, melyek külön-külön is elég hátráltató tényezők tudnak lenni, nem hogy egyszerre és együtt.
Csütörtökön rövid látogatást tettünk a Kispodárpusztai-halastónál, ahol lehalászásra készülődve engedik a vizet. A borús, szeles időben végigsétálva a töltés mentén a gyülekező vízimadarakon felül három kergetőző jégmadarat is örömmel nyugtáztunk. Így hát kiszúrtunk két, a repülő drágaköveknek alkalmas beszálló ágat a partra, gondoltuk pénteken hátha alkalmasabb idő lesz lesezésre... Bár már évek óta rendszeresen elkerülnek engem a jégmadarak, mármint amikor lesben ülök rájuk várakozva...
Természetesen péntek reggelre sem lett túlnyomó változás az időjárásban, de úgy döntöttünk azért kiülünk az előző nap kiszemelt helyre, felhők ide vagy oda. Kiérve a tóhoz szép számú madár fogadott minket, nagy kócsagok, szürke gémek, kárókatonák, danka- kis- és viharsirályok, tőkés és csörgő récék vegyes csapatai voltak szerte a mederben. A lesnek kiszemelt hely előtt a vízszint azonban közel két méterrel hátrébb húzódott, így a jégmadaraknak kitett ágak a kavicsos, iszapos parton árván meredeztek...
Gyorsan új hely után néztünk, és eszünkbe jutott a korábban lőállásnak használt töltés menti tákolmány, az objektum előtt még közel volt a víz. Amelynek a padlózata most remek tetőként szolgált nekünk a szemerkélő esőben, gyorsan beborítottuk a cölöpök közti részt álcahálóval és terepszínű anyaggal, néhány vaskos nádtorzsát elé húztunk, és már kész is voltunk. A két ágat elé helyeztük, és belül kényelmesen elhelyezkedtünk.
A mederben zavartalanul folyt tovább az élet, az előttünk elterülő nagy képernyős kivetítőn egész nap szemmel tarthattuk a tó területének nagy részét. A madárvilág ugyan nem igazán akaródzott közelebb jönni, a jégmadarak sem gondolták aznap, hogy az előző napi helyeken kergetőzzenek, így inkább maradtak a vizuális élmények, amelyek egyébként cseppet sem elhanyagolandóak. A fényképezőgép azért néha-néha kattogott, de a szürke, fénytelen időben sok jóra nem igazán számítottunk...
Kócsag gyülekező a túlparton
Vándorsólyom (Falco Peregrinus) húzott át kisebb riadalmat keltve a tó felett
A délután második felében egy subadult rétisas érkezett, aki egy kicsit átmozgatta a mederben tartózkodókat
Többször is tenyérnyi halat zsákmányolt, majd a tó széli fákon elfogyasztotta azokat. Minden vadászata után kicsit közelebb és közelebb került hozzánk
Ekkor már jól látszott, hogy gyűrűs példány, de sajnos a karakterek leolvasáshoz még mindig messze volt...
Egy, az iszappadon lévő tuskóra települt a madár, és már éppen kezdtek a gyűrűkön lévő számok kivehetőek lenni, amikor a sas gondolt egyet, és beletapicskolt a parton lévő iszapba. Ezután, mivel hasig sáros lett, nem sok esélyt láttunk már őkelme beazonosítására...
Hamarosan ahogy jött, úgy távozott, ismét megreptetve a környéken tartózkodókat.
A csepergő esőben jobbnak láttuk, hogy mi is szedjük a sátorfánkat, és miután összepakoltunk, gondoltuk még elsétálunk a parton a zsilip felé. Alig mentünk ötven métert, az egyik jégmadár elsuhant mellettünk, és amint utána fordultunk, láttuk, hogy felreppen az egyik általunk kitett beszálló ágra. Rövid tollászkodás után áttelepült a másik ágacskára is, majd pár perc után tovalibbent...
Újabb menet, ahol ismét a jégmadár nyert, na de majd talán legközelebb...
Alkalmi leshelyünk belülről...
... és kívülről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése