penyafoto.hu: 2010 szeptember 4

Aczél Gergely barátom ajánlotta már többször is figyelmembe a Marcalgergelyi mellett lévő trágyaülepítőt és környékét. Gergely korábban sokszor figyelgette a trágyakupacok közötti, legtöbbször tocsogós területen a madarakat, elmondása szerint néha sok és érdekes parti madár is meg-meg fordul itt. Idén nyár elején a hamvas rétihéja védelmi tábor végén el is kalauzolt a területre, akkor rövid látogatásunk során azonban néhány tőkés récén és sok seregélyen kívül más madarat nem igazán láttunk.

Augusztus végén reménykedve látogattam vissza a területre, nem hiába. A közeli szarvasmarha telepről idehordott trágyakupacok között kialakult belvizes, tocsogós "mocsár" csábító és remek táplálkozó terület sok, főleg vonulásban lévő madárfajnak. Bíbicek, réti cankók, kis lilék, és havasi partfutók mozgalmas csapata fogadott az első látogatáskor. Majd a partimadarak között felbukkant egy kőforgató is, ez volt a térségben az első találkozásom ezzel a fajjal. Már akkor elhatároztam, hogy amint alkalmam adódik, megpróbálkozom majd egy fotózással is.

Szeptember első hétvégéjén jött el ez az alkalom. 3-án délután kilátogattam a területre, hogy ismét átböngésszem a madárvilágot, és mivel másnap hajnalban elképzeléseim szerint már fotózni is szerettem volna, így a megfelelő partszakaszt is kiválasztottam a leshelynek. A megfelelő előkészületek után nagy várakozva tértem haza este. Igaz, a korábban megfigyelt kőforgatót nem láttam, de a partszakaszokon a korábbi fajokon kívül megjelentek a sarlós partfutók, parti lilék, pajzsos-, szürke és füstös cankók is. Nem utolsó sorban egy új faj is ismét feltűnt amit korábban még nem volt szerencsém látni, két példány sárjáró is keresgélt a tocsogók mentén.

Másnap még sötétben megérkeztem a trágyakupacok közé, gyorsan beálcáztam magam a fekvő leshelyembe, így a pirkadat már ott köszöntött rám. Pontosabban köszöntött volna, de sajnos borult volt az idő, így a tényleges pirkadat elmaradt. A madarak azonban már szinte az első pillanatoktól kezdve a környékemen mozogtak, így a mostoha fényviszonyok nagyon jó tesztelésnek bizonyultak az új fényképezőgépem tényleges első bevetésén. A nap egész idő alatt a felhők mögött volt, majd miután délután fél kettő körül szép lassan az eső is eleredt, megfelelő esővédelem hiányában jobbnak láttam befejezni a fényképezést. Szerencsémre ez idő alatt azért sok faj a közelembe került, így mozgalmas pár órám volt. A sárjárók sajnos nem mutatkoztak, azonban egy apró partfutó is megjelent előttem, ami előző este nem került a szemem elé. Egy fiatal vándorsólyom megjelenése koronázta meg a napot. Először egy csörgő récét űzött eredménytelenül, majd közel egy órás pihenő után -amit az ülepítő tuloldalán, egy akácfán töltött el- ismét támadásba lendült, ezúttal pont az előttem tartózkodó parti madarakat vette célba. Ismét zsákmány nélkül maradt, így nem kis riadalmat okozva távozott a területről.

Szeptember elején még kétszer látogattam ki az ülepítőhöz, egyik alkalommal egy fenyérfutót is volt szerencsém megfigyelni, így ismét új megfigyelt fajjal gyarapodtam. A területen egyébként a kis mérete ellenére elég sok madárfaj megfordult a néhány látogatásom alatt. Az eddig említetteken kívül megfigyelhető volt még billegető cankó, nagy goda, sárszalonka, kanalas réce, és nagy valószínűséggel lehetett egy temminck-partfutó is, de sajnos csak egy pillantra láttam egy trágyakupac környékén, így nem könyveltem végül el. Természetesen nem csak parti és vízimadarak mozogtak a területen, azonban most csak azokat emeltem ki.

Szeptember végén és októberben is voltam néhány alkalommal az ülepítőnél, azonban a parti madarak fokozatosan elmaradtak. Kiváncsian várom a tavaszi vonulást és a nyári időszakot is, lehetőségeimhez mértem majd megpróbálok minél nagyobb figyelmet fordítani a területre.