Természetvédelem, madármegfigyelés, természetfotózás.

Természetvédelem, madármegfigyelés, természetfotózás.

2013. 04. 18.

Reggel a Marcal-medencébe indultam.
Boba-Kamond közötti területekhez érve kezdetben kicsit körülnéztem, sok a belvíz, tocsogós terület, de ehhez képest aránylag kevés a madár. Éppen indultam volna tovább, amikor az egyik repce föld felett alacsonyan vadászó réti fülesbaglyot pillantottam meg. A madár pár perc portyázás után leereszkedett a növényzetbe, így a géppel a kezemben elkezdtem feléje osonni.
Nagyjából benéztem azt az irányt, ahova a bagoly beereszkedett, de a nagy cserkelés közben kissé túl is lopakodtam a helyen - földközelből minden repce növény egyforma :) - így az első képek kissé ellenfényből készültek. 10 méterre engedett magához kis türelem játékkel a madár, majd fellibbenve kissé távolabb újra leereszkedett. Azonban most sokkal nyíltabb helyre, pár percig vártam is, hogy had nyugodjon meg, és amikor már kevésbé kezdett érdeklődni a négykézlábon mászó zöld valami iránt, újra cserkelésbe kezdtem. Egy mezőgazdasági gép keréknyoma éppen nagyjából felé vitt, így abban haladva próbáltam a közelébe férkőzni. Elég jól állt a keréknyomokban a víz, nem volt egyszerű a földközelben közlekedni, néhol csak úgy tudtam távolságot nyerni, hogy amikor a bagoly éppen nem felém nézett, gyorsan lendületesen megtettem pár méstert a pocsolyákban, majd a madár felém irányuló fejmozdulatára ismét gyorsan lelapultam. Végül sikerült a terepviszonyokból adódóan a lehető legközelebb kerülnöm a bagolyhoz. Itt hasalva villant be a felismerés, nagy izgalmamban az autót több száz méterre onnét az út mentén úgy hagytam hátra, hogy ablak lehúzva, ajtaja nyitva, kulcsot is benne hagytam... 
Innen felrepülve a madár beült rövid időre egy közeli akácosba, majd újra visszatért a repceföldre. Pont az autóhoz visszavezető egyenes vonalába, így elindultam vissza a Szamárhoz, gondoltam még egyszer hátha összetalálkozom a bagollyal. Azonban harmadszor már elég jól elbújt a madár, így nem is abajgattam tovább, inkább visszatértem az autóhoz, amelybe szerencsére nem raktak távollétemben bele semmit... Több a szerencsém mint az eszem...
Miután az áprilisi hőségben jól leizzadtam, átmentem a Nagypirit-Csögle közötti Marcal rétekre. Óriási az elöntött terület, a növényzet elkezdett burjánzani, így a madarak kissé már eltűntek a fürkésző szemek elől, de azért néha meg-meg mutatták magukat. Sok réti, piroslábú és szürke cankó keresgélt, különböző récefajok úszkáltak a belvízeken, de feltehetőleg nagyobb példányszámban, mint azt valójában láthattam.
Elég nagy területeken belábaltam gumicsizmában a mocsárba, gondoltam ha a hegy nem megy Mohamedhez akkor... persze sikeresen el is merültem térdig az egyik bátrabb nekilódulásnál, majd végül a nagy vizek miatt elég hosszú utat kellett megtennem, hogy újra járható talajon közlekedhessek. A területek egyébként a tavalyi évben az aszálynak köszönhetően elég jól járhatóak voltak, ez abból is látzsik, hogy szinte minden lekaszálva, bevetve...
A Marcalhoz érve a vasi oldalra áttekintve, nagyjából Nemeskocs alatti elöntött szántóföldön több százas parti madár csapatot láttam pihengetni. 300-as pajzsos cankó, 35-40 szürke cankó, 8 füstös cankó tartózkodott az elöntés mentén.
Kora esti órákban kényelmesen visszasétáltam a piriti kavicsbánya mentén az autóhoz, és hazatértem...

Út a réti füleshez

Réti fülesbagoly (Asio flammeus):
 
 
 
 
 







Kanalasgém (Platalea leucorodia):
 
Egerészölyv (Buteo buteo):
Holló (Corvus corax)

Szemmel tartva

Két helyen találkoztam kékbeggyel (Luscinia svecica), de nagy valószínűséggel a lelegeltetett, lekaszált területeken sajnos idén alig fogunk revírtartó párokkal találkozni...







Sárga billegető (Motacilla flava):








A réteken barangolva két lusta őzbakba botlottam. Közeledésemre meglepő módon nem elillantak, hanem kissé kitérve az utamból folytatták a legelészést. Gondoltam akkor már kihasználom a ritka alkalmat. Majd kissé távolabb azért egy másik bak a szokásos módon vágtázva elrohant mellettem:











Barna ásóbéka (Pelobates fuscus):

2013. 04. 06.

Angival ismét a Marcal-medencébe indultunk reggel. Az időjárást már nem is említem, olyan február végi, március eleji volt...
Először a Marcalgergelyi-Szergény közötti hídhoz mentünk, itt a folyó szélesen hömpölyög a meder melletti földeken és legelőkön, mindkét irányban ameddig a szem ellát széles víztükör húzódik. A távolban a szegélyeken és a sekélyebb vízfoltokon récék úszkáltak, bíbicek és nagy pólingok keresgéltek a szárazon maradt földnyelveken.
Továbbindulva a Külsővat és a Bánhalmapuszta melletti réteket illetve láperdő foltot néztük meg, utóbbinál csak a közeli vasúti sínen tudtunk besétálni az erdőfolt mellé, mert mindenhol a víz az úr.
Adorjánháza alatt a múltkor visszahelyezett költőládát már el is foglalták a vörös vércsék.
Majd a Nagypirit melletti réteken néztünk körül madár ügyileg. A múltkori nagy belvízfoltok mostanra még nagyobbra duzzadtak, szinte az összes legelő víz alatt van, rengeteg réce tartózkodott ismét ezen a részen, csak most nagyobb területeken voltak szétszóródva. 
A Nagypiriti kavicsbánya tavakhoz egy bölömbikát láttunk leereszkedni. A nyomába eredtünk a madárnak, bízva benne hogy hátha sikerül valahol rálelni. A kis vízfoltot óvatosan megközelítve én a sűrűbb nádfoltokat fürkésztem, gondoltam úgyis valahova oda húzódhatott be a bölömbika. Angi szólt utánam, hogy elmentem mellette, ott lapul egy nyíltabb helyen egy zsombékra kuporodva. Hiába no, nem láttam a fától az erdőt...
Pár fotót engedett a madár, majd beljebb reppent a kavicsbánya tavak rejtekébe.
Két halászsas repült még át a piriti rétek felett, majd a napot zárva a déli Marcal területeknek hazatértünk.

Ahol a víz az úr (fotó: Belső Angéla)

A Marcal visszafoglalta ami az övé...

Vörös vércse (Falco tinnunculus)

Hála Anginak lencsevégre került a lapuló bölömbika (Botaurus stellaris):


Nagy kócsag gyülekező

Kormos légykapó (Ficedula hypoleuca)

2013. 04. 05.

Tegnap estefelé aránylag jó idő kerekedett - mármint az elmúlt időszak cseppet sem kellemes télies napjaihoz képest - ezért bringára pattanva benéztem a tekerés közben a Nórápi halastóhoz. 
Örvendetes, hogy tele a meder vízzel, sőt folyik ki a tavaszi zöldár a tó túlfolyóján.
Rövid látogatásom alatt is nyugtáztam, hogy elég sok a madár a tavon, a hátsó, tocsogós részek is teljesen víz alatt vannak. Ottlétem alatt egy halászsas tette tiszteletét a tó felett.
Ma reggel visszatértem, immár madarászathoz alkalmasabban, végigpásztáztam a "nagy" víztükröt az őrház elöl. Tőkés récék, barátrécék, csörgő récék és böjti récék nagy csapatai korzóztak a gyékény és nádas nélküli tómeder vízzel borított részein. Néhány fütyülő réce és szárcsa úszkált közöttük, a sekélyebb részeken néhány erdei és billegető cankó keresgélt, a parti madár vonulás még a jelek szerint várat magára.
Érkeznek sorjában a fecskék, sárga billegetők futkároznak a szegélyeken, cigánycsukok és sordélyok énekelnek a dűlők mentén, szóval talán végre már lassan, de biztosan megérkezik a tavasz...
Rétisasok mozgatták meg többször is megjelenésükkel a vízimadár sereget, két fiatal és egy subadult rétisas jelent meg a délelőtt folyamán a terület felett.
Aztán a délelőtt második felében a növekvő felhőzetből szép lassan eleredt ismét az eső, furcsa is volt, hogy közel másfél napig jó idő van...

Fiatal rétisas (Haliaeetus albicilla):




Fehér gólyáink is szép sorjában megérkeznek:

2013. 03. 30-04. 01.

A tavasz idén nagyon várat magára...
A szeszélyes időjárás miatt a szombati vértesi túrát napoltuk, így délután kibringáztunk Angival a fővárosi Városligetbe. A kisebb csonttollú csapatokon felül találkoztunk egy szökevény örvös papagájjal, és a párban mókázó, fészekanyagot gyűjtő csókák magánéletét lesegettük.
Hétfőn aztán a kissé kivilágosodó időben, lemozogva a húsvéti menüt igyekeztünk pótolni a szombati elmaradt kiruccanást. A Szárhoz közeli vértesi tájakat vettük a nyakunkba. 
Közép fakopáncsok kergetőztek hangos nyávogással a fák között, fekete harkály hirdette hangosan a revírje határait, vörösbegyek, énekesrigók, erdei pintyek trilláztak a kedvenc éneklő helyeiken és egerészölyvek termikeltek a völgyek felett, de az időjárás inkább február végére emlékeztetett minket a néha kibukkanó napsütés ellenére is.
A felázott talajon ugyan bokáig dagasztottuk a sarat, néhol elég nehéz volt a járás is, de végül kellemes távot tudhattunk magunk mögött a délután második felére, amikor visszaértünk a szári vasútállomásra. 

Örvös papagáj:










Csóka (Corvus monedula):







Vörösbegy (Erithacus rubecula):
Tavaszváró

Zöld hunyor (Helleborus viridis)

Egerészölyv (Buteo buteo)