Alkonyat
2015. 02. 13-15.
Péntek 13.
Kiültem a ragadozós lesbe, de reggeltől-estig nem igazán történt előttem semmi különös. A hollók és ölyvek jöttek-mentek egész nap, de úgy tűnt első körben, hogy az enyhülés miatt megcsappant az érdeklődés a kitett finomságok után.
A les előtti területen még szépen volt hó, néhol 15-20 centi vastagon is, de a környező földeken már erős olvadás kezdődött. A szemközti, bő egy kilométerre lévő fasor környékén elég nagy volt az intenzitás, hollók, varjak gyülekeztek arrafelé, egy-egy ölyv is látszódott ott néha, de kezdetben ennek nem nyilvánítottam túl nagy jelentőséget...
Egy holló kíváncsiskodott csupán a közelbe, de túl közel ő sem jött
Az egyik ölyv elég nagy sebességgel húzott el a közelben, és itthon vettem csak észre a képeket visszanézve, hogy eléggé tele volt a begye. Szóval szemben a fasornál nagy valószínűséggel zsiger vagy tetem lehetett, ezért volt ott a csoportosulás, és ezért volt nálam egész nap csekély érdeklődés... Elképzelhető, hogy ezzel a képpel zárom az idei tél ölyves szezonját, főleg ha továbbra is marad az enyhe időjárás...
Hétvégi képek innen-onnan:
Feketerigó (Turdus merula) tojó
Nagy kócsag (Egretta alba)
Szürke gém (Ardea cinerea):
2015. 02. 03.
Fagyos, de az előrejelzés szerint napos nap reggelén kiültem "saslesbe".
A környező fákon zúzmara réteg, az ölyvek szépen mozogtak a környéken, hollók hajtották egymást a légtérben, de a kunyhó előtt aznap is nehezen indult be az élet. A közeli halastó irányából hallatszó rétisasok "ugatása" felettébb inspirálóan hatott...
Gatyásölyv (Buteo lagopus) siklott át holló kísérettel a leshely felett, izgatottan vártam, hátha beesik őkelme, de sajnos nem tisztelt meg látogatásával
Aztán dél körül felgyorsultak az események. Éppen két hollóval voltam elfoglalva, akik a lestől balra szálltak le, és ahogy próbálkoztam rájuk látni az objektívvel, a szemem sarkából látom, hogy beszáll egy egerészölyv, majd szinte egyből utána még egy. Ekkor látom ám, hogy kissé magas a hóréteg a kunyhó előtt, a táplálék is egy kis gödörben volt a hóban, így a madarak szinte takarásba kerültek a fehér előtér miatt, csak a fejük látszott tisztán a perspektívában... Gyors állvány emelés, a sej-hajom alá pedig betettem egy "nikecell" darabot, azt is kettétörve, hogy én is magasabbra kerüljek.
A lehető leghalkabban végzett technikai erőfeszítések közben a madarak percről-percre közelebb kerültek egymáshoz. Éppen végeztem a mobil fotós emelő rendszerrel, amikor a madarak összecsaptak. Elég sokáig gyepálták egymást, közben percekig összekapaszkodva pihentek, majd újra egymásnak estek...
Majd miután végre mindegyik kivette a részét a falatokból, egyikük elreppent, de nem sokkal utána jött is a helyére egy újabb példány. Ő is megvívott az itt maradt ölyvvel, de ők a jelek szerint jobb egyetértésbe kerültek, mert utána egymás mellett faltak.
A délután folyamán aztán még két-három madár kerülgette az etetőhelyet, egy öreg madár beszállt, felzavarva az éppen táplálkozó fiatalt, de szinte azon nyomban el is repült... Ezt megcsinálta még utána kétszer, de kajálni nem kajált...
Alkonyathoz közeledve zárásképp egy szép foltos példány érkezett, de a nyugati horizontot sajnos egy felhősáv takarta, így a vacsoráját már a rohamosan csökkenő fényviszonyok között fogyasztotta el.
A madár távozása után aztán én is összepakoltam és hazatértem... a sasokra továbbra is várni kell még...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)