Természetvédelem, madármegfigyelés, természetfotózás.

Természetvédelem, madármegfigyelés, természetfotózás.

2013. 10. 27.

Az október végi tavaszban délelőtt kisétáltunk a Nórápi halastóhoz Angival.
A környéken több mezőgazdasági gép is dolgozott a földeken, így elég sok vetési varjú és seregély követte a munkálataikat, és néhány nagy kócsag is pockozott a lucerna tarlókon. Egy nagy őrgébics szitált a frissen bebálázott kukoricaszárak felett, majd később egy vörös vércse is csatlakozott hozzá a vadászatban.
A tavon pár tucat kárókatonán felül néhány búbos vöcsök és tőkés réce korzózott, a nádasból egy-egy guvat visítása és vízityúk prüttyögése hallatszott.
A tó keleti oldalán, a töltés melletti gyékényfoltos, tisztább tocsogós részen négy kis kárókatona pihent a gyékénytorzsákon. Ezzel a fajjal nem sűrűn találkozni a térségben, egy-egy példánya jelenik meg szórványosan a vizes területek környékén.
A töltés melletti kis legelő kinyúló földnyelvére letelepedve élveztük a melengető napsugarakat, hallgattuk a barkóscinegék pengő "pcsing" hangjait, a fejünk felett több nyári lúd csapat húzott át hangos gágogással, majd a hazaindulás előtt két öreg rétisas méltóságteljes termikelésében gyönyörködhettünk, ahogy szép lassan keletnek sodródtak.

Kis kárókatona (Phalacrocorax pygmeus):


Egerészölyv (Buteo buteo)



Őszi hangulat



2013. 10. 26.

Kihasználva az október végi, szokatlanul meleg időjárást, a Bakonyba indultunk kora reggel Angival.
Az Ugod feletti területeket vettük célba, mert bíztunk benne, hogy még tart a dámbikák barcogása, és hogy utunkba akad majd egy-egy szerelemittas lapátos lovag.
A délelőtt első felében több vadásszal találkoztunk mint dámvaddal, az első két bika is akiket láttunk aznap egy terepjáró platóján "pihent", amikor jöttek az elejtőik velünk szembe egy cserkelő úton. Miután a hanyag köszönésük és "Maradjanak az úton!" észrevételük után - melyre a "Természetesen..." válasz volt a rendjén való - a vérnyomokat akaratlanul is keresztezve úgy döntöttünk, hogy az ellenkező irányba próbálunk szerencsét, hátha arra több patással találkozunk majd. A barcogás amúgy már eléggé a vége felé járt, egy-egy morgó hangot hozott felénk az enyhén lengedező déli szél.
Elég nagy területet jártunk be délre, de csupán egy tehénnel bandázó bika ugrott meg a közelünkben, egy szurdok oldalán kapaszkodtak fel, pár másodpercig mutatva magukból valamit. Ekkor átsuhant az agyamon, hogy lehet idén már lemaradunk az udvarló lapátosok esetleges látványáról...
A madárvilágban és a Bakony őszi hangulatában azonban nem kellett csalódnunk. Igaz ugyan, hogy a lombhullás már eléggé előrehaladott állapotban volt, de a tájat gyönyörű színekre festette az elszáradó levelek sokasága, mind az ágakon és mind az avarban egyaránt. Az erdei vegyes madárcsapatokon felül megjelentek már az első csíz, fenyőrigó és süvöltő csapatok is, a völgyek felett pedig egerészölyvek és hollók termikeltek. Utóbbiak elég tekintélyes példányszámban kísérték végig sétánkat, nem titkolva, hogy mi vagyunk a figyelmük középpontjában. Pedig utánunk aztán biztosan nem maradt zsiger, vagy egyéb számukra finom falat...

Holló (Corvus corax):


Egyik kedvenc pillanatunk a levegőben magasan mókázó hollókról

Bogáncslepke (Vanessa cardui)

Házi rozsdafarkú (Phoenicurus ochruros) pihengetett egy magaslesen

Miután kényelmesen elköltöttük ebédünket az Ugodi-tó partján, elindultunk visszafelé, gondoltam felkeresünk egy, a korábbi években is aktív barcogó helyet. Egy vadcsapán haladva, mellettünk a bokrok között morogni kezdett egy bika. Még nem értünk el a kiszemelt helyre, de gondoltam próba szerencse, rácserkelünk erre az állatra. Óvatosan beljebb nyomultunk a bokrok közé, elég sűrű helyre értünk, az ágak között csupán csak a bika és néhány tehene körvonalait vettük ki. Pár perc után el is húzódtak közelünkből, így úgy döntöttünk, hogy a közelben időközben barcogni kezdő másik bika felé vesszük az irányt.
Angi árnyékként és csendben jött a nyomomban, így lassan, de biztosan nyeltük a métereket az állat sejtett helye irányába. Egy bokor mögül kióvatoskodva mellettünk kb. 25 méterre váratlanul egy heverésző bikát pillantottunk meg. Azonnal lesunytunk, de szerencsére a dám fáradtan pihegett a bokor árnyékában. Picit vártunk, és közben fürkésztük az előttünk elterülő galagonyás-kökényes bokrost, hogy merre cserkeljünk tovább. Ekkor láttuk nagy örömünkre, hogy több lapát is át-átsejlik az ágak-bokrok között, és az élénken barcogó bika barnás teste is kirajzolódott elénk. Majd egyszer csak jobbról és balról is egy-egy újabb bika kezdett hangos udvarlásba. 
Tisztább helyet találva a bokrok között aztán ámulva láttuk, hogy előttünk legalább 5-6 bika fekszik az árnyékban, szinte mindegyikük fáradtan, az elmúlt napok aktív udvarlásától és erőfitogtatásától kimerülve szuszogott békésen. Több tehén is bandázott a környéken kisebb csapatokban, ezeket kerülgette a három-négy még aktív bika. A szemünk elé került területen szinte minden letaposva, több kisebb bokor, ág lezúzva, látszott hogy az elmúlt jó pár napban itt biztosan zajlottak az események. Amolyan igazi csoportos barcogó helyet találtunk, olyan "lek" képzést, ahogy a szakirodalom is említi.






Néhány bika még talpon volt, kitartóan barcogtak és járkáltak körbe-körbe, vagy a barcogó teknőben adtak hangot szándékuknak:





A beborítás pillanata, de sajnos takarásban, és a feje is elég magasra került a beteljesülés hevében a bikának, de talán majd jövőre meg lesz a pillanat... 

Az egyik bika azonban addig nem nyugodott, amíg fel nem hergelte a közelében heverésző két társát, így pár másodperc alatt zűrös csetepaté és kergetőzés alakult ki, a bikák és tehenek nagy port kavarva adtak hangot nem tetszésüknek a nyughatatlan udvarlók felé, szinte mindegyik állat megmozdult a közelünkben, ekkor láttuk csak, hogy 30-40 dámvad is van előttünk. Az egyik tehenet felénk hajtotta az egyik túlfűtött bika, már-már azon voltunk, hogy felemelkedünk a letaposott bokor takarásából, mielőtt akarva-akaratlanul is testi kapcsolatba lépnénk valamelyik pettyes jószággal, de szerencsére a tehén észrevette, hogy valami oda nem illő dolgok lapulnak előtte, így hangos riasztással oldalra megugorva Oszolj-t vezényelt társainak. A többiek a szélrózsa minden irányába megindulva - sokuk nem is tudta, honnan jön a "fenyegető veszély" -behúzódtak a közeli sűrűbb vegetációkba, és néhány bika ott folytatta a hangos udvarlást.
Miután a bő fél órás események szép csendben leültek bennünk, óvatosan átvágva a letaposott küzdőtéren kényelmesen folytattuk a nap hátralévő idejében a bakonyi túránkat...

A csatatér egy részlete (fotó: Belső Angéla)

A bikák mellett a leskelődők is lencsevégre kerültek:

(fotó: Belső Angéla)

Az én váram!

Bakonyi hangulat

2013. 10. 05.

Az Európai Madármegfigyelő Napok alkalmából idén ismét a Nórápi halastónál hirdettük meg a környéken a programot.
A csípős, október elejéhez képest szokatlanul hűvös, szeles, de legalább napos idő ellenére többen is összegyűltünk a tó partján, hogy figyelgessük és számolgassuk a madarakat. Meglepően kevés volt sajnos aznap a vízimadár, nem tudom miért hiányzott a szokásos récecsapat, a szárcsák is inkább behúzódtak a gyékényesbe, de azért a tó környékén volt némi mocorgás, ami lekötötte a magunk fajta madarász figyelmét. 
A kora délutáni órákra a megfigyelt madárfajok száma elérte a harminc egy néhányat, példányszámuk pedig 1300 körül mozgott, így azért szerencsére volt mit lejelenteni az MME-nek a program végére.

Havasi partfutó (Calidris alpina):




Nyári ludak (Anser anser):





Vasárnap Csabi tartott megfigyelőnapos túrát a Ság-hegyen, oda is ellátogattunk, Csabi blogján olvashatóak az ottani részletek

2013. június-október

A rendszeres látogatók bizonyára észrevették, hogy az utóbbi pár hónapban nem igazán született új bejegyzés, sőt, pontosabban május közepe óta egyáltalán nem...
Madarászgattunk Angival amennyire időnk engedte, láttunk ezt-azt itt-ott, de valahogy a blogolás mindig elmaradt... Időhiány, egyéb teendők, vagy talán nevezzük elcsépelten alkotói válságnak...
A napokban felpakoltam az idén megtartott táborainkat, a gólyagyűrűzést, hiszen az élet amúgy nem állt meg, most pedig arra gondoltam, hogy ebben a bejegyzésben összefoglalom az elmúlt három-négy hónap madarászatait, érdekességeit.

A fővárosi hetedik emeleti ablakból jó rálátás nyílik a magas épületek között visítozva repkedő sarlósfecskékre, gondoltam pár képet megpróbálok alkotni róluk még június elején. Hát, nem egyszerű befogni a villámgyors madarakat a manuális fókusszal, mutatóban ezek sikerültek:










Június közepén néhány gyurgyalag telepet felkeresve gyönyörködtünk az állományfelmérés közben ezekben a színpompás madarakban.
Gyurgyalag (Merops apiaster): 









Júniusi darázsölyvek (Pernis apivorus):


Június végi kora esti nórápi séta közben siklott be a közelünkbe az itteni világos színváltozatú egerészölyv. Azonban mint mindig, most sem jött túl közel, mint ahogy már évek óta kerülgetjük csak egymást...


Június utolsó hétvégéjén, hajnali szélmezői leskelődés közben két hím bölömbikára lettünk figyelmesek, akik hangoskodva kergették egymást a levegőben. Valószínűleg a táplálkozó helyen veszhettek össze, pompás látvány volt a két felborzolt tollú bika a levegőben, igaz kissé messze voltak tőlünk:









Kanalasgém (Platalea leucorodia) Szélmezőnél

Június végén felkerestük a hamvas tábor alatt megtalált, tőzegbányai gólyatöcstelepet is. Az akkor megfigyelt három fészekaljból sajnos addigra a szeszélyes vízingadozás miatt csak egy kotlás lett sikeres, abból is csak két fióka kelt ki, de legalább ők biztonságban voltak. Amíg igyekeztünk felderíteni a part mentéről, hogy mennyi fióka-merre, az egyik szülő madár kinyilvánította hangos nem tetszését jelenlétünkre:




Amíg keresgéltem a partról a mini gólyatöcsöket, addig Angi kényelmesen belemerült a nyugodt alkotásba

Cukiságfaktor... Gólyatöcs fióka lapul a mederben, bízva abban, hogy ha nem mozdul, akkor nem látható :)

Kis lile fészekalj

Mit fotózzak?

Alkonyati behúzás

Fiatal bakcsók (Nycticorax nycticorax) július közepén a Kis-Balatonon:









Augusztus eleji hétvége után hazaérve a fővárosi vadonból a család azzal fogad, hogy egy falubeli ismerős odahozott egy vízimadarat, akit az egyik udvarban találtak egyik reggelre. Kimenve a baromfiudvar egyik nyúlóljához - általában a hozzám került nem sérült madarak azokban kapnak ideiglenesen szállást - egy fiatal kis vöcsök fogadott. Egészséges volt, csak kissé fáradtnak tűnt. Mivel aznap délután indultunk a helyi természetvédelmi őrrel terepbejárásra, így kivittük a Nórápi halastóhoz, és ott szabadon engedtük a vöcsköt.

Nyúlólban

 Fiatal kis vöcsök (Tachybaptus ruficollis)

Újra szabadon

Szeptemberi csendélet búbosvöcsökkel (Podiceps cristatus)

Kabasólyom (Falco subbuteo)

Szeptember 7-én Angival a Nórápi halastónál voltunk, amikor alkonyatkor elég nagy magasságban megjelent egy vándorsólyom (Falco peregrinus), először úgy tűnt, hogy az éjszakázni érkező nagy számú seregélyből akar vámot szedni, de aztán lassú tempóban nyugatnak tovább állt.

Halászsas (Pandion haliaetus) szintén szeptember 7-én a Nórápi halastónál

Szeptember végére, mivel sajnos a szarvasbőgés a környéken elég latymatag volt, pár rövid túra után néhány alábbi érdemes kép született még:
Fiatal kabasólyom (Falco subbuteo) friss zsákmányával

"Lanius cannabis"

Fiatal tövisszúró gébics (Lanius collurio)