2012. 03. 30.

Van egy új kis barátom a házunk környékén. Egy fiatal hím házi rozsdafarkú bizalmaskodik már napok óta, több alkalommal is tőlem alig két-három méterre bogarászott, énekelgetett az udvar és a kert különböző pontjain, de általában mindig olyan körülmények között, hogy vagy idő hiányában, vagy estéhez közeledve fény hiányában nem készülhetett róla kép.

Ma estefelé, amikor már másodszor mentem el mellette alig két méterre, miközben egy meggyfán tollászkodott, gondoltam csak azért is megpróbálkozom valamiféle kép kicsikarását a borús, csepergős idő ellenére.

Az expo időt 1/50 és 1/200 között tudtam csak maximalizálni 800-as ISO mellett, ez az eredmény született kis modellemről. 

2012. 03. 25.

Péntek hajnalban is és ma is próbálkoztam a Nórápi halastónál, hátha a tó jelenlegi állapota ellenére sikerülhet néhány képet elkövetni a megmaradt partszakaszon.

Pénteken közel 11-ig értem rá lesben várakozni, egy kb. fél kézilabda pályányi kis pocsolya mellett hasalva, de szinte semmi említésre méltó nem történt. A tómeder amúgy nagyjából félig van visszatöltődve, de a gyékény - amely tavaly lepte el a kb. ugyanennyi területű víz nagy részét - túl sok takarást ad fotós szemmel nézve annak a néhány fajnak, amelyek azért kis példányszámban képviseltetik magukat. A kiszemelt kis pocsolya a meder déli oldalán van, bár az elmúlt pár napban a növényzet eléggé elburjánzott rajta. Sebaj, gondoltam annál természetesebb képek születhetnek... születhettek volna.

Pénteken csupán négy pajzsos cankó tett felettem egy kört, de egyáltalán nem érezték úgy, hogy nekik a pocsolyán kell táplálkozniuk, bogarászniuk, engemet boldogítva. 11 óra magasságában a délutáni elfoglaltságok miatt összepakoltam, de azért gyorsan végignéztem a meder nagy részét, hogy hátha valami elkerülte a figyelmemet alkalmas fotós placc tekintetében, bár ez csak egy "felesleges" kör volt. Abból a szempontból azért nem, hogy legalább láthattam a tavon és környékén tartózkodó bíbiceket, kis lilét, tőkés récéket és a két bütykös hattyút, melyek közül az egyik a január végén a lovászpatonai 1. számú tavon megfigyelt, sárga nyakgyűrűs madár volt.

Ma kezdetben kecsegtetőbben indult a nap. Sikerült az óra állításnak hála még sötétben kiérnem, így gyors leshely előkészítés után hamar láthatatlanná váltam. Örömmel vettem észre pirkadatkor, hogy egy csapat pajzsos cankó tartózkodik a közelben, de sajnos hamar odébb sétáltak. Majd napfelkelte után egy piroslábú cankó jelent meg, de ekkor sem voltak megfelelőek a körülmények :( A délelőtt folyamán a pénteki madárfajok javarészt képviseltették magukat a hangokból ítélve a mederben, de engem sajnos egyik sem tisztelt meg. Megjelentek a tó környékén már a sárga billegetők is.

Délben előmásztam a leshelyről, és miután összepakoltam, gondoltam körülnézek szalonka ügyben a tocsogós részeken. Kis sárszalonkában bizakodtam, két sárszalonkával való találkozásom után szerencsémre a lábam elől egy példány szárnyra is kelt. Pár méter repülés után visszaereszkedett a gyékénytorzsák közé, majd miután másodszor is megreptettem, a valamelyest sikerült dokumentum fotó után nem abajgattam már tovább.

Visszacammogtam a cuccomért, és bepakolva a tó déli oldalán hagyott autóba hazatértem.

Kis sárszalonka (Lymnocryptes minimus)

25TA

Pajzsos cankó (Philomachus pugnax) hím

Sorban

Ma pirkadat előtt egy csapat pajzsos cankó "ébredezett" kb. 10 méterre tőlem a vízfolt szegélyében. Alig volt némi fény, de 800-as ISO-val ennyi sikeredett.

Napfelkelte után nem sokkal egy piroslábú cankó (Tringa totanus) huppant le a közelemben növényzetben. A szögkeresőbe tekintve bosszankodva láttam, hogy az objektív frontlencséje bepárásodott... Két kép után eltávolodott, és miután óvatosan letöröltem a lencsét már sajnos nem tért vissza. Nagyjából ennyi történt egész délelőtt a leshely előtt :(

Vegyesen

Nyílfarkú réce (Anas acuta) gácsér

2012. 03. 17.

Délután a tavaknál néztem körül. Nórápon meglepetésemre aránylag sok madár tartózkodott. Mármint a tó jelenlegi állapotához képest. Tőkés récék, csörgő récék, böjti récék és fütyülő récék kis csapata keresgélt a mederben, bíbicek és egy szép, fehér tollgalléros pajzsos cankó hím tartózkodott a fövenyen, és egy csapat vetési varjú és csóka rendezett zajos fürdőzést a tómederbe becsordogáló patakban. 

Kispodárpusztához átmenve először az erdőben néztem körül. Énekelt a csilpcsalp füzike, pintyveréstől visszhangzott a környék, énekes rigók és vörösbegyek daloltak, csuszkák kiabáltak, szóval a hangos madárdallal beköszöntött a tavasz.

Miközben a virágokat fotózgattam, sikerült figyelmetlenül belehasalnom egy hangya ösvénybe. Szerencsére nem vöröshangyák voltak, de a kis fekete sereg rendesen összecsipkedett, mire kényszerből megszabadulva a ruháimtól mindet kitessékeltem a nem nekik való helyekről... Jól felbőszítettem az apróságokat. Erre szokták volt azt mondani, hogy aki hülye, haljon meg...

A kis malőr után körülnéztem a tavon is. Gyarapodott a búbos vöcskök száma, megérkezett már néhány kis vöcsök is, a tőkés, böjti és csörgő récéken felül egy kontyos és barátréce pár úszkált 14 cigányréce társaságában. A tó széli fákon jó néhány kárókatona szárítkozott, és egy öreg rétisas tett két kört a tó felett.

Örömömre egy eddig részemről még nem látott madárfaj is megjelent, egy öreg és egy fiatal heringsirály repült át a tó felett, gazdagítva ezzel mind a terület, mind a megfigyelt madárfajok fajlistáját.

Egerészölyv (Buteo buteo)

Tavaszi tőzike (Leucojum vernum):

Tavaszi csillagvirág (Scilla bifolia)

Heringsirály (Larus fuscus):

2012. 03. 16.

A csapat fele sajnos lemondta a mai odútelepítést a Marcal-medencében, így végül Ferivel ketten vágtunk bele a kissé fárasztó, de hálás feladatba.

Külsővattól Kamondig helyeztünk ki nagy méretű D odúkat a Marcal-rétek megfelelő fáira. Adorjánháza közelében egy kuvikodút is kitettünk egy csonkolt fűzfára. Az egész napos munka végeztével hat D odú és az említett kuvikodú került ki a medence területére. Kíváncsian várjuk majd az eredményeket...

Adorjánháza mellett sikerült a szárazság ellenére is beragadni a szamárral. Az egyik tagúton szó szerint beszakadt a két első kerék a tőzegbe, az autó alja pedig felhasalt. Jó egy órás küzdelem után sikerült kiemelni az elejét manuális erővel (kettőnknek elég megerőltető volt ez, de sikerült) a közelből töltésnek kihordott lapos kövekre, hogy azután a törmeléken a kerekek már tudjanak fogni. 

A nagypiriti réteknél azért konkrét madarászatra is szakítottunk némi időt. Itt akad némi belvíz, kiöntés, bár elég kevés madár tartózkodott rajta. Sárszalonkák bujkáltak szép számban a növényzet között, 7 pajzsos cankó, egy piroslábú cankó és néhány nagy kócsag keresgélt csupán a vizes réten. A közeli szántóföldön nagy csapat bíbic, örvös galamb és seregély keresgélt, és érdekes volt, hogy a később a pajzsos cankók is csatlakoztak a szárazföldön táplálkozó madárcsapathoz.

Sok a leégetett terület a medencében, a tűzgyújtási tilalom ellenére ma is lángolt egy terület pár km-re tőlünk... Nagy szárazság van, nagyon kellene a csapadék...

Búbospacsirta (Galerida cristata)

Darvak (Grus grus)

Két odú kihelyezés közben pihentünk egy bő fél órát. Miközben falatoztunk, egy őszapó párra lettünk figyelmesek mellettünk a bokrosban tőlünk alig pár méterre, akik már buzgón építették mesteri kis fészküket.  Nem zavartatták magukat, nem vették zokon a kiválasztott pihenőhelyünket, így természetesen két falat között a gépet is felemeltem. 

Érdekes volt megfigyelni, hogy amikor egy szarka cserregett a közelben és egy dolmányos varjú mozgott a közeli fákon, az őszapók azonnal elhagyták a fészek környékét, és eltűntek a bokrok mélyén. Már ilyenkor védik a még csak épülő fészek helyét is.

Őszapó (Aegithalos caudatus)

Bivalycsorda Egeralja mellett

Néhány odús kép:

fotó: Varga Ferenc

Végeztünk...

2012. 03. 11.

A mai, esős, borús idő ellenére kinéztünk Ferivel Nyárád mellé libalesbe. Reméltük, hogy a tegnapi fehérfejű nyári ludat sikerül ma is megpillantani, esetleg jobb körülmények között dokumentálni. Vele sajna nem találkoztunk, de a libák nagyjából a tegnapi területen tartózkodtak. Odaérkezésünk után nem sokkal felerősödött a szél, jobban mondva viharossá fokozódott, így elég nehéz volt a libákat figyelgetni, szélárnyékba pedig a terepi adottságok miatt nem tudtunk behúzódni. A spektívet is néha-néha feldöntötte volna a szél, ha nem ügyelünk rá, de a kézi távcsövekkel sem volt leányálom nézelődni.

Mindezek ellenére aránylag sikerült átfürkészni a zömében nagy lilikekből álló pár ezres csapatot, melyek között jó néhány vetési lúd és nyári lúd is tartózkodott. A madarak két nagy csapatban pihentek a vetésen, és közbe-közbe kisebb-nagyobb bandák húztak át egyikből a másikba. A viharos szél néha felénk nyomta a repülő madarakat, így készült jó néhány röpkép. Azaz próbálkoztam rendesen, mert autófókusz hiányában ez az erős szélben nem volt egyszerű feladat, ráadásul kézben kitartani az 500-as Sigmát is jó reflex élesítő gyakorlat ilyen légmozgásban és fényviszonyok között :) Az eredmény alább látható...