2014. 12. 28.

A fagyos idő és a havazás meghozta a madársereget a kerti etetőhöz. A teljesség igénye nélkül mezei veréb had, erdei pintyek, meggyvágó, csuszka, nagy és balkáni fakopáncs, és aminek nagyon megörültem, hogy a szén-kék és barátcinegéken felül megjelent egy fenyvescinege is. Remélem még majd az objektívem elé kerül a kis örökmozgó néhányszor...

2014. December

Ismét egy összefoglaló bejegyzés, ezúttal november végétől az ünnepekig...

November utolsó szombatján Angival kiültünk a "saslesbe". A délutánba nyúló várakozás közben csupán egy fácánkakas sétált át a közelünkben, ragadozómadarak aznap sajnos nem vetődtek elénk...

December elején lehalászták a Nórápi-halastavat is. A mederben a visszamaradt pocsolyákban és kis vízfoltokban rengeteg hal maradt vissza, ezek környékén nagy számú nagy kócsag, szürke gém tartózkodott, danka- vihar és sztyeppi sirályok kisebb csapatai élvezték a táplálékbőséget. 

Viharsirály (Larus canus)

Sztyeppi sirály (Larus cachinnans):

Nagy kócsag gyülekező a tóhoz közeli legelőkön

A Nemesszalók közelében lévő lucernatarlón változatlanul szép számban voltak jelen a ragadozók, amikor decemberben újra arra jártam néhány alkalommal

 Kajla kutyánkkal perlekedő feketerigó (Turdus merula)

 Csuszka (Sitta europaea)

Kis sólyom (Falco columbarius) hím

A kerti etető is be lett élesítve, Pethő Zoli barátunk jóvoltából jut bőven napraforgó mag majd a tél folyamán a madaraknak, így nem kell szűkölködnie tollas barátainknak. Miután elrendeztem az etető környékét, néhány próba expóra is jutott idő. Egyelőre még csak a cinke- és mezei veréb had látogatja, de remélhetőleg a valódi téli időjárás egyéb fajokat is bemozgat majd a kertünkbe...

A hónap harmadik péntekén Zolit invitáltam a ragadozós leskunyhóba egy kis leskelődésre. A hajnali bevackolás után ragyogó napsütésben várakoztunk szinte egész nap, de a talán túl enyhe idő miatt nem igazán akaródzott semmi megjelenni a csábítónak tűnő finom falatok környékén. Csupán a néha-néha a kunyhó közelében elhúzó nagy kócsagok töltögették a memóriakártyákat.

A lesezés végeztével átnéztünk a jól bevált ragadozós lucernatarlóhoz, ahol végre elfogadható fényekben sikerült közelebbről is megismerkedni az itt tartózkodó kis sólyom tojóval. A madár többször is bevárt minket aránylag közel, mielőtt lecsapott az útszéli magas akácfák tetejéről.

Süvöltő (Pyrhulla pyrhulla) tojó:

Kontyos récék (Aythya fuligula) a fővárosi Népszigetnél

2014 November

Ebben a bejegyzésben november második feléről lesz egy összefoglaló, mivel az utóbbi időben kicsit elmaradtam a naprakész információkkal...

November 15-én Bogival és Zolival a Dinnyési Fertőre látogattunk ki. Aznap az MME Budapesti helyi csoportja tartott megfigyelő napot gyűrűzéssel egybekötve. Mi a program vége felé értünk ugyan oda, de Angi és Bogi a csoporttal tartva még részt vehetett az utolsó hálóellenőrzésen ill. gyűrűzésen, és láthatták a közeli lólegelőn tartózkodó pásztorgémet. Zolival mi a megfigyelőtornyot választottuk, így a gémről ugyan lemaradtunk - mire átsétáltunk mi is addigra valahova áthelyezte magát a madár - de a terület felett áttermikelő fiatal szirti sas látvány lényegesen kárpótolt minket. Az alkonyati libabehúzás pedig minden madarász igénynek megfelelő volt akkor is...

 Fiatal szirti sas (Aquila chrysaetos)

Alkonyati vándorsólyom sziluett

Hegyi billegető (Motacilla cinerea) az Óbudai-sziget közelében, a budai rakparton

Ha nem mozdulok, nem is látnak...

Még októberben feltűnt egy Nemesszalók közelében lévő nagy kiterjedésű lucernatarlón lévő rengeteg ragadozó. Novemberben néhányszor módomban állt kinézni arra, a területen az óriási mezei pocok gradáció miatt számtalan egerészölyv, jó néhány kékes rétihéja, vörös vércsék és egy kis sólyom szedte minduntalan a vámot a rágcsálók közül. Hollók, varjak kerülgették a ragadozókat, hogy a néha hanyagul széttépett és elfogyasztott pockok maradványaiból ők is részesüljenek, de láttam számtalanszor a varjúnépséget is zsákmányolni.

Egerészölyvek (Buteo buteo)

Ragadozó madaras hangulat

Kékes rétihéja (Circus cyaneus) hím

Vörös vércse (Falco tinnunculus)

Egyik alkalommal gondoltam egyet, és a hajnal fekvőlesemben köszöntött rám a ragadozós terület alkalmasnak gondolt szélében. A terített asztal miatt nem sok esélyt láttam arra, hogy a ragadozók a kitett csalira is érdeklődést mutassanak, de gondoltam hátha...

A délután első feléig csekély érdeklődés mutatkozott a finom falatokra, mondhatnám semmi, a közelbe sem igazán kerültek a tollas főszereplők, így a délután második felét inkább már ismét nézelődéssel töltöttem.

 Egy holló huppant be a közelembe, de egy félig-meddig sikerült expó után hamar el is reppent a társa után

 Természetesen mozogtak ölyvek is a közelben, de túl közel egyikük sem került hozzám aznap

A ragadozók gyakran a földön futva eredtek a rágcsálok után, és úgy zsákmányoltak közülük

A Celldömölk közelében lévő hattyúparadicsomot is felkerestük kétszer, egyszer Gergely barátommal, és egyszer Angival is. Utóbbi alkalommal a Marcal mentén közelítettük meg a belvízfoltos területet, mivel várható volt, hogy a túlzott látogatottságnak köszönhetően a zavarásra érzékenyebb énekes hattyúk inkább a jól ismert piriti réteket választják. Jól gondoltuk, a madarak a félreesőbb legelők szélén pihengettek, a párás-ködös időben csekély aktivitást mutatva.

 Ködös medencei csendélet énekes hattyúkkal

 Hattyú kötelék

Énekes hattyúk (Cygnus cygnus)

 Gémeskút

Portré

A már említett ragadozós területen mozgó kis sólyom tojó többször is az érdeklődésem középpontjába került, amikor a területnél tartózkodtam. A forgalmas főút menti fákról leste áldozatait, onnan indult gyors siklórepüléssel a pockok után. Az elmúlt időszak jellemzően borult, fénytelen időszakaiban nyílt alkalmam néhányszor lencsevégre kapni a madarat, általában a jó megfigyelőpontoknak bizonyuló magas akácfák csúcsain...

Kis sólyom (Falco columbarius):

Egy másik példány Kéttornyúlak határában: