Ebben a bejegyzésben november második feléről lesz egy összefoglaló, mivel az utóbbi időben kicsit elmaradtam a naprakész információkkal...
November 15-én Bogival és Zolival a Dinnyési Fertőre látogattunk ki. Aznap az MME Budapesti helyi csoportja tartott megfigyelő napot gyűrűzéssel egybekötve. Mi a program vége felé értünk ugyan oda, de Angi és Bogi a csoporttal tartva még részt vehetett az utolsó hálóellenőrzésen ill. gyűrűzésen, és láthatták a közeli lólegelőn tartózkodó pásztorgémet. Zolival mi a megfigyelőtornyot választottuk, így a gémről ugyan lemaradtunk - mire átsétáltunk mi is addigra valahova áthelyezte magát a madár - de a terület felett áttermikelő fiatal szirti sas látvány lényegesen kárpótolt minket. Az alkonyati libabehúzás pedig minden madarász igénynek megfelelő volt akkor is...
Fiatal szirti sas (Aquila chrysaetos)
Alkonyati vándorsólyom sziluett
Hegyi billegető (Motacilla cinerea) az Óbudai-sziget közelében, a budai rakparton
Ha nem mozdulok, nem is látnak...
Még októberben feltűnt egy Nemesszalók közelében lévő nagy kiterjedésű lucernatarlón lévő rengeteg ragadozó. Novemberben néhányszor módomban állt kinézni arra, a területen az óriási mezei pocok gradáció miatt számtalan egerészölyv, jó néhány kékes rétihéja, vörös vércsék és egy kis sólyom szedte minduntalan a vámot a rágcsálók közül. Hollók, varjak kerülgették a ragadozókat, hogy a néha hanyagul széttépett és elfogyasztott pockok maradványaiból ők is részesüljenek, de láttam számtalanszor a varjúnépséget is zsákmányolni.
Egerészölyvek (Buteo buteo)
Ragadozó madaras hangulat
Kékes rétihéja (Circus cyaneus) hím
Vörös vércse (Falco tinnunculus)
Egyik alkalommal gondoltam egyet, és a hajnal fekvőlesemben köszöntött rám a ragadozós terület alkalmasnak gondolt szélében. A terített asztal miatt nem sok esélyt láttam arra, hogy a ragadozók a kitett csalira is érdeklődést mutassanak, de gondoltam hátha...
A délután első feléig csekély érdeklődés mutatkozott a finom falatokra, mondhatnám semmi, a közelbe sem igazán kerültek a tollas főszereplők, így a délután második felét inkább már ismét nézelődéssel töltöttem.
Egy holló huppant be a közelembe, de egy félig-meddig sikerült expó után hamar el is reppent a társa után
Természetesen mozogtak ölyvek is a közelben, de túl közel egyikük sem került hozzám aznap
A ragadozók gyakran a földön futva eredtek a rágcsálok után, és úgy zsákmányoltak közülük
A Celldömölk közelében lévő hattyúparadicsomot is felkerestük kétszer, egyszer Gergely barátommal, és egyszer Angival is. Utóbbi alkalommal a Marcal mentén közelítettük meg a belvízfoltos területet, mivel várható volt, hogy a túlzott látogatottságnak köszönhetően a zavarásra érzékenyebb énekes hattyúk inkább a jól ismert piriti réteket választják. Jól gondoltuk, a madarak a félreesőbb legelők szélén pihengettek, a párás-ködös időben csekély aktivitást mutatva.
Ködös medencei csendélet énekes hattyúkkal
Hattyú kötelék
Énekes hattyúk (Cygnus cygnus)
Gémeskút
Portré
A már említett ragadozós területen mozgó kis sólyom tojó többször is az érdeklődésem középpontjába került, amikor a területnél tartózkodtam. A forgalmas főút menti fákról leste áldozatait, onnan indult gyors siklórepüléssel a pockok után. Az elmúlt időszak jellemzően borult, fénytelen időszakaiban nyílt alkalmam néhányszor lencsevégre kapni a madarat, általában a jó megfigyelőpontoknak bizonyuló magas akácfák csúcsain...
Kis sólyom (Falco columbarius):
Egy másik példány Kéttornyúlak határában:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése