2010 november 24

A hónaphoz képest enyhe időben ismét kitekertem a Kispodárpusztai halastóhoz. A vegyes állományú erdőben és az égeres, mocsaras részen több kismadárcsapattal is találkoztam.

A nyílt vízen nagy csapat tőkés réce, néhány kanalas réce, egy pár kendermagos réce, kárókatonák és egy örvös bukó tojó tartózkodott. Sok nagy kócsag és néhány szürke gém volt a gyékényesben és a tó környékén. Egy öreg réti sas is tett egy rövid látogatást a tó felett, de a dolmányos varjak kellemetlen támadásainak köszönhetően hamar távozott.

A néhány órás nézelődés után még tettem egy kört a tó melletti erdőben. Egy érdekesen táplálkozó nagy fakopáncsot figyeltem úgy fél órán át. Egy gyertyánnak a szárnyas terméseit fogyasztotta oly módon, hogy kolibri módjára lebegett egy-két másodpercig a terméscsomók előtt, amíg pár szemet leszakított, majd a szomszédos fatörzsön azokat a kéregbe beszorítva kibontogatta, majd újra és újra reppent a terméscsomók elé és vissza a fatörzsre.

A nádas, rekettyés részen szarvasokkal találkoztam

Nagy kócsag (Egretta alba)

Őszapó (Aegithalos caudatus)

Csuszka (Sitta europaea)

2010 november 15

A napsütéses, aránylag enyhe időben kitekertem a Kispodárpusztai halastóhoz. Először az erdőben és a tó déli oldalán lévő mocsaras, rekettyés részen bóklásztam. A vegyes kismadárcsapatokat követtem és figyelgettem, és közben azért a fényképezőgép is készenlétben volt. Az égeres részen a csízcsapatokban gyönyörködtem, ahogy a termésekben lévő apró magokat akrobataként fejtegették.

A lehalászás után visszatöltődött tavon elég kevés vízimadár tartózkodott. Tőkés récék, néhány kanalas réce és kárókatona úszkált csupán a vízen.

Csíz (Carduelis spinus)

A csízek könnyedén tornáznak a vékony ágakon

Ökörszem (Troglodytes troglodytes)

Nagy fakopáncs (Dendrocopos major)

2010 november 7

Ismét végigjártuk a Marcal-medencét. Somogyi Csabival kezdetnek végigmentünk autóval a Marcalgergelyi és a Kemeneshőgyész közötti szakaszon. A Marcalgergelyi-Szergény közötti hídnál szórták bele a rengeteg gipszet a Marcalba az elmúlt időszakban, így ettől a résztől kezdve a folyó két partján lerakodó iszap szürkésre változott. Pár hektárnyi részen erre is elöntötte a fertőzött ár a réteket, földeket. Egy kukoricatábla felett elsuhanó kis sólymot sikerült rövid időre megpillantanunk, amikor megálltunk madártanilag is körülnézni.

A délelőtt második felében Aczél Gergely is csatlakozott hozzánk, így Külsővat mellett már hárman folytattuk a felmérést. Az elöntött részekről a víz nagyrészt visszahúzodott, maga után vastagon hagyva a kiszáradó iszapot. A folyó két partja is elkeserítő látványt nyújtott. A kémhatás alig 1 pH értéket csökkent a legutóbbi felmérésünk óta. A sok haltetemen kívül egy elpusztult rókát is találtunk a gáton.

Nagypirit-Csögle közötti Marcal-réteknél megálltunk kicsit madarászni. A belvízeken és környékükön sok csörgő és tőkés réce, néhány nagy kócsag és bíbic, és bütykös hattyúk tartózkodtak. A vízimadarak között a parton egy öreg réti sas pihent, a környéken kékes rétihéják vadásztak.

Végül ismét a Boba-Kamond részen zártuk a napot. Ezen a területen is visszahúzódott a víz, de az iszaplerakódás elszomorítóan nagy mennyiségben maradt hátra. A kémhatás itt is alig csökkent, az állóvízekben szinte sajnos semmit.

Gergely barátom írása a vörösiszap katasztrófa következményeiről a Madártávlat folyóiratban itt olvasható: http://www.mme.hu/binary_uploads/2_magunkrol/madartavlat/madartavlat_2010_4.pdf

Marcalgergelyi és a szélmezői tájak között is pusztított a gyilkos áradat

A gipsz szürkére festette a vörösiszapot, amely szintén vastagon állt a folyó partján. Benne egy vidracsapa...

Marcalgergelyi-Szergény közötti hídnál lévő gipszkupac és környéke

Vastagon volt a repedező iszap a folyó két partján

Minden adatot feltüntettünk a térképeken is

Külsővat mellett helyenként méteres magasságban volt a fertőzött víz a réteken

A növényzetre rászáradt iszap a széltől és a lábunk nyomán porzott, így majdnem mindenhol porvédő maszkot viseltünk

Elpusztult róka közvetlenül a Marcal gátján

Néha némán figyeltük a halott folyót

Csabi a "Marson". A Boba melletti réten is elég csúnya volt a helyzet

Szöveg nélkül...

Kis időt azért a madarászásra is szakítottunk

A kép előterében mosolygó két "állat" nem a legelő csordához tartozik...

2010 október 28

Október 27-én délután kitekertem a Kispodárpusztai halastóhoz. A tavat néhány napja lehalászták, a víz szép lassan töltődött vissza a mederbe. A növekvő vízfelületen néhány tőkés réce, búbos vöcskök, a víz felett pedig dankasirályok repkedtek. Körben a parton és a sekély vízben sok nagy kócsag, és néhány szürke gém keresgélt. A zsilipnél két jégmadár vadászgatott az apró halakra. Rövid gondolkodás után a nádfalba beálcáztam magam egy alkalmi leshelybe. Maroknyi nádkötegekből gyorsan csináltam egy eléggé takaró kunyhócskát, leszúrtam az iszapba egy beszállóágat, és elfoglaltam a leshelyet. Sajnos a terepi adotságok miatt csak ellenfénybe tudtam a beszállóágat kihelyezni, de gondoltam sebaj, lesz ami lesz. Aznap sajnos nem volt szerencsém, érdemleges fotózható távolságon kívül azonban többször is megjelentek a jégmadarak. Elhatároztam, hogy másnap már reggel visszatérek. Miközben a leshelyen ültem, egy vándorsólyom jelent meg magasan a tó felett. Egy kárókatonát hajtott meg, de nem tűnt véresen komoly vadászatnak, majd délnek távozott.

Másnap már kora reggel kitekertem a tóhoz. Ismét napos, de október végéhez képest szokatlanul hűvös idő volt. A lassan emelkedő vízszint az elöző napi leshelyemet gumicsizmaszár fölötti szinten elöntötte, így oda nem tudtam ismét beülni. Pár méterre az előzőtől új nádkunyhó szerűséget kellett először építenem. Ismét csak ellenfénybe tudtam kihelyezni a beszállóágat. Pár óra várakozás után végre szerencsém volt. Pár percre beszállt elém az egyik jégmadár. Az erős ellenfény ellenére is gyönyörű volt, végül sikerült néhány értékelhető képet készítenem róla.

A két nap alatt a terület felett kb. 1500-1600 daru vonult át kisebb-nagyobb csapatokban. Kivétel nélkül mindegyik csapat nagy magasságban, délkelet felől északnyugati irányba haladt. Érdekes volt, hogy szinte mindegyik csapat elkezdett kavarogni, ha egy termikre rárepült. Majd pár kör megtétele után újra V alakba rendeződtek, és folytatták útjukat. Utoljára 2006 novemberében fordult elő nagyobb példányszámú daruvonulás a térségben. Igaz, akkor kb. csak fele ennyi madarat figyeltünk meg. Érdekességként még egy kései piroslábú cankó hangját is hallottam a leshelyen várakozva.

Igaz, hogy ellenfény volt, de szerencsére végre beszállt elém a jégmadár (Alcedo atthis)

Vártam, hogy esetleg lecsap a vízbe zsákmányért, de sajnos a közelemben nem vadászott

Ahogy a szellő néha borzolta a jégmadár tollait, már annyira nem bántam az ellenfényt

Sajnos kicsit elrontottam az exponálást nagy izgalmamban, de azért talán még elfogadható

A beszállóágról váratlanul felröppent mellém a nádfalba. Kissé sok volt a belógó, zavaró nádszál, de így is gyönyörű volt

A daru (Grus grus) aránylag nagy példányszámú átvonulása a Dunántúl ezen területein nem éppen gyakori látvány

Darvak (Grus grus)

2010 október 16

Egy héttel az előző felmérésünk után társaim sajnos különböző elfoglaltságok miatt nem értek rá, így aznap egyedül indultam útnak a Marcal-medencébe. Először a Külsővat melletti területet vettem célba, mivel arra a részre múltkor már nem volt időnk. A település és a folyó közötti területet szinte teljesen elöntötte az iszappal fertőzött víz. A réten is, és a folyó ezen szakaszán is mindenhol hal és kétéltű tetemek hevertek. A réten kialakult vízfelület melletti fákon szemmel láthatóan jóllakott károkatonák pihentek, dankasirályok csipegették a szerte található haldögöket, több nagyobb megrágott vagy megtépett haltetemet is találtam. Szóval elég nyilvánvalóvá vált, amire a múltkor félve gondoltunk. A madarak és emlősök táplálkoznak a tetemekből. Egy öreg réti sas is tartózkodott a külsővati szakasz mentén. Félő, hogy a sas is esetleg fogyaszt a könnyen hozzáférhető táplálékból. A folyó vize visszább húzódott, így a partra kétoldalt és kiöntésekre vastagon rakodott le a vörösiszap. A tömény iszapban 11 feletti pH értéket is mértem.

A területet elhagyva a merseváti szakasz következett. Itt nagyjából változatlan volt a helyzet, a múltkor megrakott homokzsák gátak továbbra is védték a tavat. Az elöntött területen azonban mégtöbb nagy kócsag, szürke gém és kárókatona tartózkodott.

A déli órákban pihenés képpen madarásztam egy picit Nagypirit és Csögle között a belvízek mentén. Ezt a területet is elkerülte szerencsére a gyilkos áradat. Nagy csapat csörgő és tőkés réce, pár példány fütyülő réce, bíbicek, szárcsák és néhány bütykös hattyú volt a vízeken és környékükön. Nyári ludakon kívül már megjelent néhány vetési lúd is, és egy nagy lilik is szem elé került.

A napot ismét Kamond és Boba között zártam. A vörösre festett, halott meder látványa elkeserítő volt. Az elöntött lápréten még mindig 10.6 pH kémhatású volt a víz. A folyó két partján és a kiöntéseken néhol 20-30 cm-es, de megkockáztatom, hogy ennél nagyobb iszaplerakódás is volt.

Egyértelmű volt az is, hogy a helyzet még ennél rosszabb is lesz majd az elkövetkező időszakban.

Még több fénykép megtekinthető a vörösiszap katasztrófa hatásairól a Marcal-medencében a következő elérhetőségen: http://www.marcal.extra.hu/Gallery/Events/iszap_2010/index.html

Igazából még csak most kezdett látszódni a visszahúzódó víz nyomán a partra lerakodó vörösiszap

Külsővat melletti réteken elég elkeserítő volt a látvány. Ezeken a területeken a pH mérő 9 körüli értékeket mutatott

A visszahúzodó víz nyomán rengeteg kétéltű és hal teteme került szem elé

Külsővatnál mindenhol minimum bokáig ért az iszaplerakódás. Elképzelhetetlen, hogy mi lehetett akkor valójában ehhez képest az iszap által elöntött településeken

A képen látható pH értéket is Külsővat mellett mértem a folyó partján

A tetemeket szemmel láthatóan fogyasztották madarak és emlősök is

Tömegével voltak fennakadva az elpusztult halak mindenhol a folyó mentén

Vízityúkok (Gallinula chloropus) a halott folyó medrében

A Marcal partjára néhol 20-30 cm vastagságban rakódott le a "hordalék"

Boba- Kamond közötti elöntött területen is vastagon áll a kiszáradó iszap, ezen a területen még mindig 11-hez közeli pH értékeket mértem

2010 október 9

2010 október 4-én az ajkai timföldgyár iszaptározójának gátja átszakadt. Döbbenve néztem aznap délután a híradásokat, néhol két méteres vastagságban öntötte el a gyilkos vörösiszap áradat az útjába került településeket. Nyomában a pusztítás leírhatatlan, emberi életeket követelve rövid idő alatt nagy területet temetett maga alá. Majd a Torna-patakon keresztül közvetlenül a Marcalba ömlött az erősen lúgos gyilkos ár, maga után kipusztított minden élő szervezetet.

9-én Benedek Veronikával, Aczél Gergellyel és Somogyi Csabával végigjártuk a Marcal-medence Mersevát- Kamond közötti szakaszát. A Joó Lászlótól kölcsönkapott pH mérővel igyekeztünk minél több szakaszon megmérni a folyó kémhatását, de az elöntött részeket és a betorkoló csatornákat is a lehetőségekhez mérten felmértük. A katasztrófát megelőzően elég magas volt a Marcal vízállása, így helyenként sajnos könnyen kilépett a folyó a medréből, néhány értékes területet is elöntve, azonban helyi összefogásoknak köszönhetően ezeken a területeken még talán időben sikerült elgátolni a gyilkos áradatot. A medence Natura 2000-es területeit szerencsére elkerülte, de Kamond és Boba között, a bánhalmapusztai láperdő északi részén, Külsővat melletti réteken és a szélmezői területek egyes részein sajnos a vörösiszappal fertőzött víz így is jelentős pusztítást végzett. A Marcal vize 8.5 és 9 pH között volt minden mérésünkkor, a kiöntések a legtöbb helyen 9 fölötti értékeket mutattak, mivel a ezeken a részeken a víz kevésbé mozgott. Boba- Kamond közötti elöntött területen pedig 11 felett volt a pH. A területeken végighaladva aggódva figyeltük a "belvízek" mentén gyülekező nagy kócsagokat, szürke gémeket, kárókatonákat, bár ekkor még nem láttuk, hogy egyértelműen táplálkoznának a fertőzött vízekből.

Első terepbejárásunk során is egyértelmű volt, hogy a pusztítás egyszerűen felbecsülhetetlen, az élővilág olyan mértékben sérült, hogy ennek eredményeit igazából csak hosszú évek elmúlásával fogjuk véglegesen látni.

Rövid összefoglaló a katasztrófáról a következő elérhetőségen olvasható: http://www.marcal.extra.hu/program.html#3.6

Amíg a reggel pH mérőre és az erősítésre vártunk, segítettünk homokzsákot rakni a merseváti tó és a fertőzött kiöntés között

Mire dél körül visszaértünk a merseváti hídhoz, a környező települések lakosai egy emberként dolgoztak a gátakon (fotó: Benedek Veronika)

Mersevát-Bánhalmapuszta közötti szakaszon tartottunk, amikor vízügyi- és katasztrófavédelmi szakemberek értek minket utol, és figyelmeztettek, hogy vegyük fel a nálunk lévő szájmaszkokat, és 50 méteres távolságra hagyjuk el a folyó partját, mert repülőgépről gipszet fognak szórni a folyóba.

Bánhalmapusztai láperdő északi sarka is sérült, de szerencsére ezt a területet is aránylag időben sikerült elzárni a gyilkos áradat további pusztítása elől

A Marcalba beömlő csatornák pH értékét is igyekeztünk megmérni (fotó: Benedek Veronika)

Mindenhol elpusztult halakkal találkoztunk

Kamond-Boba közötti szakaszon 11 feletti pH-t is mértünk, így ajánlott volt a szájmaszk és a gumikesztyű

Már ekkor látszódott, hogy a Marcal partjára vastagon rakódik le a vörösiszap

2010 október 2

Ha október első hétvégéje, akkor Európai Madármegfigyelő Napok. Idén október 2-án szerveztük meg a Nórápi halastónál a programot a Pápa és Környéke Természetvédelmi Egyesülettel. Sajnos nagyon kevesen voltunk ez alkalommal, Öcsi kutyával együtt is csak nyolcan vettünk részt a programon. Elég hűvös, szeles idő volt, talán ennek is köszönhettük a csekély érdeklődést. A déli órákban a kis számú megfigyelő csapat elkezdett lassacskán méginkább fogyatkozni, így délutánra a program végére Öcsi kutyával együtt is csak hárman maradtunk. Összesítve a nap eseményeit végül délután 4 körül mi is távoztunk a halastó környékéről. A madarak is úgy gondolták, hogy ők sem viszik nagyon túlzásba az aznapi jelenlétet, így mindössze 31 madárfaj 546 példányát jelentettük le a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület felé. Érdekes volt azonban a kisebb-nagyobb csapatokban felbukkanó 86 füsti fecske, és a 3 molnárfecske kései vonulása.

A gyerekek jól szórakoztak az amúgy nem túl eseménydús napon

A kis létszámú résztvevők nagy csoportja

Összhangban