Október 27-én délután kitekertem a Kispodárpusztai halastóhoz. A tavat néhány napja lehalászták, a víz szép lassan töltődött vissza a mederbe. A növekvő vízfelületen néhány tőkés réce, búbos vöcskök, a víz felett pedig dankasirályok repkedtek. Körben a parton és a sekély vízben sok nagy kócsag, és néhány szürke gém keresgélt. A zsilipnél két jégmadár vadászgatott az apró halakra. Rövid gondolkodás után a nádfalba beálcáztam magam egy alkalmi leshelybe. Maroknyi nádkötegekből gyorsan csináltam egy eléggé takaró kunyhócskát, leszúrtam az iszapba egy beszállóágat, és elfoglaltam a leshelyet. Sajnos a terepi adotságok miatt csak ellenfénybe tudtam a beszállóágat kihelyezni, de gondoltam sebaj, lesz ami lesz. Aznap sajnos nem volt szerencsém, érdemleges fotózható távolságon kívül azonban többször is megjelentek a jégmadarak. Elhatároztam, hogy másnap már reggel visszatérek. Miközben a leshelyen ültem, egy vándorsólyom jelent meg magasan a tó felett. Egy kárókatonát hajtott meg, de nem tűnt véresen komoly vadászatnak, majd délnek távozott.
Másnap már kora reggel kitekertem a tóhoz. Ismét napos, de október végéhez képest szokatlanul hűvös idő volt. A lassan emelkedő vízszint az elöző napi leshelyemet gumicsizmaszár fölötti szinten elöntötte, így oda nem tudtam ismét beülni. Pár méterre az előzőtől új nádkunyhó szerűséget kellett először építenem. Ismét csak ellenfénybe tudtam kihelyezni a beszállóágat. Pár óra várakozás után végre szerencsém volt. Pár percre beszállt elém az egyik jégmadár. Az erős ellenfény ellenére is gyönyörű volt, végül sikerült néhány értékelhető képet készítenem róla.
A két nap alatt a terület felett kb. 1500-1600 daru vonult át kisebb-nagyobb csapatokban. Kivétel nélkül mindegyik csapat nagy magasságban, délkelet felől északnyugati irányba haladt. Érdekes volt, hogy szinte mindegyik csapat elkezdett kavarogni, ha egy termikre rárepült. Majd pár kör megtétele után újra V alakba rendeződtek, és folytatták útjukat. Utoljára 2006 novemberében fordult elő nagyobb példányszámú daruvonulás a térségben. Igaz, akkor kb. csak fele ennyi madarat figyeltünk meg. Érdekességként még egy kései piroslábú cankó hangját is hallottam a leshelyen várakozva.
Igaz, hogy ellenfény volt, de szerencsére végre beszállt elém a jégmadár (Alcedo atthis)
Vártam, hogy esetleg lecsap a vízbe zsákmányért, de sajnos a közelemben nem vadászott
Ahogy a szellő néha borzolta a jégmadár tollait, már annyira nem bántam az ellenfényt
Sajnos kicsit elrontottam az exponálást nagy izgalmamban, de azért talán még elfogadható
A beszállóágról váratlanul felröppent mellém a nádfalba. Kissé sok volt a belógó, zavaró nádszál, de így is gyönyörű volt
A daru (Grus grus) aránylag nagy példányszámú átvonulása a Dunántúl ezen területein nem éppen gyakori látvány
Darvak (Grus grus)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése