Az október végi tavaszban délelőtt kisétáltunk a Nórápi halastóhoz Angival.
A környéken több mezőgazdasági gép is dolgozott a földeken, így elég sok vetési varjú és seregély követte a munkálataikat, és néhány nagy kócsag is pockozott a lucerna tarlókon. Egy nagy őrgébics szitált a frissen bebálázott kukoricaszárak felett, majd később egy vörös vércse is csatlakozott hozzá a vadászatban.
A tavon pár tucat kárókatonán felül néhány búbos vöcsök és tőkés réce korzózott, a nádasból egy-egy guvat visítása és vízityúk prüttyögése hallatszott.
A tó keleti oldalán, a töltés melletti gyékényfoltos, tisztább tocsogós részen négy kis kárókatona pihent a gyékénytorzsákon. Ezzel a fajjal nem sűrűn találkozni a térségben, egy-egy példánya jelenik meg szórványosan a vizes területek környékén.
A töltés melletti kis legelő kinyúló földnyelvére letelepedve élveztük a melengető napsugarakat, hallgattuk a barkóscinegék pengő "pcsing" hangjait, a fejünk felett több nyári lúd csapat húzott át hangos gágogással, majd a hazaindulás előtt két öreg rétisas méltóságteljes termikelésében gyönyörködhettünk, ahogy szép lassan keletnek sodródtak.
Kis kárókatona (Phalacrocorax pygmeus):
Egerészölyv (Buteo buteo)
Őszi hangulat
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése