Reggel a Marcal-medencébe indultam.
Boba-Kamond közötti területekhez érve kezdetben kicsit körülnéztem, sok a belvíz, tocsogós terület, de ehhez képest aránylag kevés a madár. Éppen indultam volna tovább, amikor az egyik repce föld felett alacsonyan vadászó réti fülesbaglyot pillantottam meg. A madár pár perc portyázás után leereszkedett a növényzetbe, így a géppel a kezemben elkezdtem feléje osonni.
Nagyjából benéztem azt az irányt, ahova a bagoly beereszkedett, de a nagy cserkelés közben kissé túl is lopakodtam a helyen - földközelből minden repce növény egyforma :) - így az első képek kissé ellenfényből készültek. 10 méterre engedett magához kis türelem játékkel a madár, majd fellibbenve kissé távolabb újra leereszkedett. Azonban most sokkal nyíltabb helyre, pár percig vártam is, hogy had nyugodjon meg, és amikor már kevésbé kezdett érdeklődni a négykézlábon mászó zöld valami iránt, újra cserkelésbe kezdtem. Egy mezőgazdasági gép keréknyoma éppen nagyjából felé vitt, így abban haladva próbáltam a közelébe férkőzni. Elég jól állt a keréknyomokban a víz, nem volt egyszerű a földközelben közlekedni, néhol csak úgy tudtam távolságot nyerni, hogy amikor a bagoly éppen nem felém nézett, gyorsan lendületesen megtettem pár méstert a pocsolyákban, majd a madár felém irányuló fejmozdulatára ismét gyorsan lelapultam. Végül sikerült a terepviszonyokból adódóan a lehető legközelebb kerülnöm a bagolyhoz. Itt hasalva villant be a felismerés, nagy izgalmamban az autót több száz méterre onnét az út mentén úgy hagytam hátra, hogy ablak lehúzva, ajtaja nyitva, kulcsot is benne hagytam...
Innen felrepülve a madár beült rövid időre egy közeli akácosba, majd újra visszatért a repceföldre. Pont az autóhoz visszavezető egyenes vonalába, így elindultam vissza a Szamárhoz, gondoltam még egyszer hátha összetalálkozom a bagollyal. Azonban harmadszor már elég jól elbújt a madár, így nem is abajgattam tovább, inkább visszatértem az autóhoz, amelybe szerencsére nem raktak távollétemben bele semmit... Több a szerencsém mint az eszem...
Miután az áprilisi hőségben jól leizzadtam, átmentem a Nagypirit-Csögle közötti Marcal rétekre. Óriási az elöntött terület, a növényzet elkezdett burjánzani, így a madarak kissé már eltűntek a fürkésző szemek elől, de azért néha meg-meg mutatták magukat. Sok réti, piroslábú és szürke cankó keresgélt, különböző récefajok úszkáltak a belvízeken, de feltehetőleg nagyobb példányszámban, mint azt valójában láthattam.
Elég nagy területeken belábaltam gumicsizmában a mocsárba, gondoltam ha a hegy nem megy Mohamedhez akkor... persze sikeresen el is merültem térdig az egyik bátrabb nekilódulásnál, majd végül a nagy vizek miatt elég hosszú utat kellett megtennem, hogy újra járható talajon közlekedhessek. A területek egyébként a tavalyi évben az aszálynak köszönhetően elég jól járhatóak voltak, ez abból is látzsik, hogy szinte minden lekaszálva, bevetve...
A Marcalhoz érve a vasi oldalra áttekintve, nagyjából Nemeskocs alatti elöntött szántóföldön több százas parti madár csapatot láttam pihengetni. 300-as pajzsos cankó, 35-40 szürke cankó, 8 füstös cankó tartózkodott az elöntés mentén.
Kora esti órákban kényelmesen visszasétáltam a piriti kavicsbánya mentén az autóhoz, és hazatértem...
Út a réti füleshez
Réti fülesbagoly (Asio flammeus):
Kanalasgém (Platalea leucorodia):
Egerészölyv (Buteo buteo):
Holló (Corvus corax)
Szemmel tartva
Két helyen találkoztam kékbeggyel (Luscinia svecica), de nagy valószínűséggel a lelegeltetett, lekaszált területeken sajnos idén alig fogunk revírtartó párokkal találkozni...
Sárga billegető (Motacilla flava):
A réteken barangolva két lusta őzbakba botlottam. Közeledésemre meglepő módon nem elillantak, hanem kissé kitérve az utamból folytatták a legelészést. Gondoltam akkor már kihasználom a ritka alkalmat. Majd kissé távolabb azért egy másik bak a szokásos módon vágtázva elrohant mellettem:
Barna ásóbéka (Pelobates fuscus):
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése