Már vasárnap előkészítettem a terepet ölyvfotózásra, hogy hétfő reggel megpróbáljam majd a fehér ölyvet lencsevégre kapni, de tegnap reggel az időjárás elég szeszélyes volt, így inkább halasztottam egy napot.
Ma hajnalban aránylag jobb időre ébredtem. Még sötét volt 6 óra előtt, amikor a területre érkeztem. Gyors lessátor állítás után a két napja odakészített száraz náddal és fűvel beálcáztam a jobb időket is látott domsátramat, majd bemásztam és begubóztam a hálózsákba. A család többi férfitagja horgásztevékenységének köszönhetően kb. egy kilónyi nyesedékes harcsacsontot és nagyjából ugyanennyi húscafatos faggyút tudtam beszerezni csaléteknek.
Pirkadat után elég hideg volt, kezdetben fújdogált az északi szél, 8 óra után pedig szállingózott is egy órát a hó. Közel négy órán keresztül szinte semmi sem történt. Túl sok mindenre nem is igazán számítottam, hiszen nem egy beetetett lesről volt szó.
Már éppen kezdtem csüggedni, amikor 11 óra magasságában egy holló jelent meg hirtelen a kitett csali mellett. Azonban valami nem igazán tetszett neki, mert amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan tovább is állt. Ekkor azt gondoltam, hogy legalább már képek nélkül nem megyek haza.
Negyed óra elteltével mégis csak bejött egy egerészölyv is. Nem a világos színváltozatú akit vártam, de azért neki is nagyon örültem. Alig kezdett falatozni, amikor megjelentek a szarkák. Ahogy várható volt, elkezdték zaklatni az ölyvet, aki egy darabig tűrte, majd egy a hátára mért szarkarúgás után mégis távozott.
A szarkák innentől kezdve bő egy órás műsort adtak. 6 madár randalírozott a kaja körül. Közbe-közbe egy-egy dolmányos varjú is odakiváncsiskodott a csali környékére, de ők nem vettek részt a falatokból. Két szarkát a társai nem mindig engedtek az ételhez, ezek csak a közelben, vagy a kajától azonnal elűzve méltatlankodtak. A másik négy madár közül két példány pedig a megszerzett faggyúdarabokat egy ötven méteres körben elrejtették a legelőn a fűcsomók alá, néha tavalyi tehénlepénnyel álcázva. Ezt a műveletet a két kajához nem engedett szarka legtöbbször kifigyelte, majd miután a raktározó két társuk visszatért a csalihoz szépen el-elcsenték az elrejtett falatokat.
Délután egy körül, amikor már vagy egy negyed órája abbamaradt a mozgás a leshely előtt előmásztam és délutáni elfoglaltságok miatt abbahagytam a fotózást, összepakoltam, és kissé átgémberedve hazatértem.
A Kis-Séd patak mentén még egy sárszalonkával találkoztam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése