A hajnal a Nórápi tó medrében köszöntött az álcaruha alatt. A meder már kissé kezdett fövenyesedni, de egy 50 méteres szakaszon még elég jól fotózható partszakasz maradt (ekkor még nem esett le, hogy mik taposták le az iszapot), ott hasaltam várakozva. Kezdetben elég nagy pára ült a víz és a part felett. A parti madár mozgás a hangokból ítélve még mindig elég jó volt. Ráadásul nagy izgalommal hallgattam a darvak!! krúgatásait a mederből. Kb. alig 60-70 méterre lehettek tőlem, sajnos nem láttam a madarakat, de gondoltam, hogy 3 vagy 4 daru lehet. Bizakodva vártam a pára eloszlását, ami így örök időnek tűnt.
Aztán bekövetkezett, amire aztán meg főleg nem számítottam. Nagy riadalmat keltve hirtelen egy subadult réti sas ereszkedett le a közelembe a partra. Nem lehetett messzebb 30 méternél, a pára ellenére éppen ki tudtam volna exponálni, sőt, megkockáztatnám, hogy részemről az év képe is lehetett volna... A sas tőlem jobbra volt, és kissé gyanakodva nézett az álcaruha irányába. Mozdulni sem mertem, pedig tudtam, hogy csak úgy kaphatom lencsevégre, hogy behúzom az objektívet, és a gép ráfordításának útban lévő merevítő túloldalán ismét kidugom egy résen. Pár perc őrjítő tanakodás után megprobálkoztam a lehetetlennel. Csigalassúsággal elkezdtem a manővert, bár nem sok esélyt láttam, hogy a sas éles szemén túl járhatok, de azért bíztam benne.
A bíbicek elkezdték támadni a sast, ekkor kissé bátrabban mocorogtam, de mire behúztam az objektívet megelégelte a zaklatást, és gondolom az a valami a parton is nyugtalanította, így elreppent...
Sebaj, gondoltam majd a darvak... Természetesen úgy 10 perc elteltével, ahogy kissé enyhült a pára, hallottam, hogy nagy hangzavarral a darvak is felemelkedtek, majd a töltés és a pára fellett nyugatnak elhúztak...
Miután eloszlott a pára, azért néhány madár megtisztelt a közellétével. Bár egy-egy kivétellel mindegyik aránylag messze tartózkodott, de azért fotózható távon belül. A cankók között nagy örömömre később felbukkant egy tavi cankó is, és a gulipánok is a közelembe kerültek.
Dél körül aztán rájöttem valamire, ami amúgy nyilvánvaló is lehetett volna, hiszen már nem először töltöttem el az időmet a tó környékén. Szóval arra, hogy azért nem lepte el még a parton búrjánzó növényzet a fotózásra kiszemelt partszakaszt, mert az a környékbeli tehéncsorda előszeretett itatóhelye. Meg is jelentek a hátam mögött a gyékényesen keresztül, így a biztonság kedvéért inkább előbújtam a rejtekhelyemről, mielőtt valamelyik boci áttrappolt volna rajtam...
Kis lile (Charadrius dubius)
Fiatal barázdabillegető (Motacilla alba):
Darvak húznak el a tómederből, amint kissé enyhült a hajnali pára :(
Piroslábú cankó (Tringa totanus):
Tavi cankó és piroslábú cankó:
Tavi cankó (Tringa stagnatilis):
Seregély (Sturnus vulgaris) tett egy rövid fürdőt:
Bütykös hattyú (Cygnus olor)
Gulipán (Recurvirostra avosetta):
Miután a tehéncsorda a hátam mögött megjelent a gyékényesben, majd hűsítő ivásba kezdett, jobbnak láttam összepakolni és hazatérni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése