Hajnalban kiültem világos színváltozatú ölyvlesbe. A tegnapi pár centis hó szinte egész éjszaka olvadt, hajnalban csak a sár teteje volt kissé megdermedve. A múltkori minuszok után elég kellemes volt ma a leshelyen várakozni. Egész nap borult volt az idő, de azért talán készültek értékelhető képek.
A nap szinte úgy indult, mint általában szokott. A világos ölyv reggel egy pillanatra leszállt a közelben, majd szinte azonnal el is röppent. Utána nem sokkal megérkezett a már szokásosnak mondható átlagos fajtársa, amely egyébként utólag visszaemlékezve a párja lehet. Gondolom ezt abból is, mert a kaján nem civakodnak, nem esnek egymásnak, mint egyébként ez ölyveknél ugye általában szokás, hanem a fehér alárendelve megvárja, amíg a másik végez. Vagy egyáltalán rá sem jön a kajára, legalábbis eddig konkrétan nem láttam.
Végül ma megtörtént, először szokás szerint a háttérbe húzódva halkan vijjogot méltatlankodva a másiknak, kétszer is visszatérve, majd miután amaz végzett, odareppent a nyesedékhez, és mohón falni kezdte azt. A leshelyre most ugyet sem vetett, legalábbis nem jobban, mint a többi madár, így biztos, hogy nem az okozta eddigi ilyen szintű elmaradását. A falatozását kísérő szarkákkal és dolmányos varjakkal sem foglalkozott szerencsére. Pompás látvány ilyen közelről ez a madár, gyönyörű tollazata van. Már csak egy kis fény hiányzott volna a teljességhez, de azt hiszem ezzel is elégedett lehetek. Majd talán legközelebb... ha még idén lesz alkalmam rá...
Amíg lesben ültem, egy öreg vándorsólyom vadászott kétszer is a környéken fenyőrigókra.
Amíg lesben ültem, egy öreg vándorsólyom vadászott kétszer is a környéken fenyőrigókra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése