Az idei tavaszon már többször is játszottam a gondolattal, hogy megpróbáljak valamikor barna rétihéjákat fotózni.
A pirkadat első fényei már megjelentek a horizonton, amikor a szélmezői horgásztavakhoz érkeztem. Leparkolva a szamarat felmálháztam magam, és a tavak között elindultam a tervezett helyszínre.
Az egyik nádasnál azonban megálltam pár percre, mert az ott éjszakázó több száz seregély éppen akkor kezdte meg a reggeli kihúzását. Kisebb-nagyobb csapatokban emelkedett ki a nádasból a zajos társaság, három kabasólyom "ügyelte" a manővereket. Aztán hogy szedtek e vámot a sólymok a seregélyseregből, azt végül nem tudtam meg, mert tova siettem, hogy a reggeli pazar fényviszonyokról ne késsek le.
Egy aranyvesszős nádfolt szélébe beálcáztam a fekvőlesemet, majd kidobtam egy kis nyesedéket a leshely elé, és elfoglaltam a vártahelyemet.
Az első madár megérkezésére alig fél órát kellet csupán várnom. Egy tojó huppant le elém, azonban rövidesen el is reppent, az árnyékokból ítélve egy fajtársa ugrasztotta fel, majd rövid kergetőzés után a leshely felett csend lett.
Aztán a felkelő nap első sugaraiban beindultak az események. Folyamatosan érkeztek a rétihéják, a szűk kilátás miatt azonban a beszálló madarakat sajnos nem tudtam fényképezni (majd legközelebb erre jobban rágyúrok), így maradt a földön lévő habitus képek készítése. Egy egerészölyv is tiszteletét tette, egy rétihéja tojó ez idő alatt szinte végig a közelben tartózkodott, és úgy tűnt annyira unatkozott várakozás közben, hogy néha kissé el is szunyókált. Hirtelen azonban minden előjel nélkül az ölyvre támadva felkapott egy nagyobb darab falatot, és elsuhant vele. Felkészületlenül ért a jelent, de azért valamelyest sikerült megörökíteni.
9 óra után aztán szép lassan elültek a madarak, így úgy gondoltam szép kényelmesen összepakolok, és hazatérek. Kifelé a területről egy érdekes sárga billegetővel találkoztam. A terepen sejtettem, és fotók otthoni visszanézése után pedig erősen bizonyossá vált, hogy nagy valószínűséggel a cinereocapilla alfajjal hozott össze a szerencse.
Talán bizonyító fotóknak elmennek az alábbiak a cinereocapilla alfajról:
Egy "natúr" sárga billegető (Motacilla flava):
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése