Szerda késő délután kimentem a Nórápi halastóhoz, mert elég nagy madármozgás van rajta. Mármint a terület méretéhez képest. Ennek legfőbb oka sajnos az, hogy a meder közepén eddig kitartó vízfelület a kánikulának köszönhetően elkezdett kiszáradni. Az sem mellékes, hogy időközben tehéncsorda legel a tómederbe, a tavat pedig villanypásztorral körbekerítették... majd utána járok, hogy ki is "kezeli" most a tavat...
A gyékényessel körülvett meder középen a visszahúzódó víz miatt megjelentek az iszapos partszakaszok. Ezeken több parti madár mozgott, a mederben lévő halállományból meg intenzíven szedték a vámot a nagy kócsagok, szürke gémek és a könyékbeli fehér gólyák.
Úgy készültem, hogy este az egyik alkalmasnak tűnő parton felállítom a fekvőlest, és így másnap hajnalban kezdődhet majd a fotózás. Még bő két órám volt a sötétedésig, de azért bementem a gyékényesen keresztül a meder keleti oldalára, elsősorban hogy kiderítsem, járható e egyáltalán az iszap. Miután csizmában sikeresen bejutottam, gyorsan felállítottam a leshelyet, ha már ott vagyok. Mikor végeztem, néhány cankó már elkezdett arrafelé óvatoskodni, így gondoltam befekszem egy órára, amíg a napkorong el nem tűnik a töltés mögött. Teljes fotóscuccom még a kocsiban volt, így a szögkereső is, de sebaj gondoltam, ezt a kis időt kibírja majd a nyakam. Szögkereső hiányában sem volt ez máshogy a korábbi időszakokban.
Pár percen belül meg is jelentek előttem az első cankók, majd alkonyatig a közelben bogarásztak, így készülhetett pár ellenfényes kép is. Miután elfogyott az alkonyati fény, megjegyezve a bevezető utat visszatértem a kocsihoz, az éjszakát benne töltöttem, mert arra a pár órára már nem volt értelme hazamennem.
Nagyon meleg volt éjjel is, ráadásul a teliholdnak köszönhetően nagyon világos volt, így aludni nem valami sokat tudtam. Így, mivel pont ráláttam a mederre, közbe-közbe nézegettem az éjjel is aktívan halászgató gázlómadarakat, érdekes volt, hogy két fehér gólya is ott éjszakázott a terített asztalon.
Hajnali három után aztán felnyaláboltam a maradék felszerelésemet, és becaklattam a leshelyhez. Azonban kissé elnéztem az este kiszemelt csapást, így csizmaszárig merülve a ragadós iszapban eléggé levert a víz, mire kiszabadítottam magam.
Végül közel négy óra volt, mire elhelyezkedtem a fotózáshoz, izgalommal vártam az első fényeket, mert a lemenő telihold maradék fényében elég sok madár körvonalát lehetett kivenni. Rövidesen eztán a közelemben is elkezdődött az élet, amint volt elegendő fényem el is kezdtem töltögetni a memóriakártyát. Tíz óra utánig bírtam vártahelyemen, ekkorra azonban már annyira átmelegedett az álcaháló és álcaruha, hogy szó szerint ömlött rólam a víz, tocsogtam a saját levemben, így előmásztam, összepakoltam, és hazatértem.
Elég sok kép készült a kint töltött idő alatt, így azt hiszem több bejegyzésre osztom a képanyagot, nagyjából fajok szerint.
Következzen az első adag.
Bíbic (Vanellus vanellus)
Fiatal bütykös hattyú (Cygnus olor)
Füstös cankó (Tringa erythropus):
Kis lile (Charadrius dubius):
Cukiságfaktornak egy friss tőkés réce fészekalj a mamával:
Fiatal barázdabillegető (Motacilla alba):
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése