Kora reggel a Bakonyba indultam. Az Ugod feletti területeken terveztem barangolni. Félúton azonban eszembe jutott, hogy sikeresen otthon hagytam töltőn a fényképezőgép akkumulátorját, így gyorsan visszafordultam érte, ezért a hajnali fényekről sajnos lecsúsztam. Bár sok mindenről nem maradtam le, hiszen mint ahogy egész nap, úgy reggel is eléggé felhős volt az ég, ezért a fények nem igazán voltak aznap velem.
A kis énekes madarak már vegyes csapatokban keresgéltek a bejárt területeken, a fák között zöld és hamvas küllők kergetőztek, érdekes látvány volt a Bakony felett átrepülő barna rétihéja és alkonyathoz közeledve a völgyek felett vadászó nagy számú denevér.
Két helyről is dámbarcogás hangját hozta a lengedező szellő, de még csak óvatos próbának hangzottak a bikák hangadásai. Találtam egy-két területet, amelyet érdemes lesz egy-két héten belül felkeresni, remélhetőleg mozgalmas dámnászt sikerül majd itt-ott nyomon követni...
Fenyvescinege (Parus ater)
Csilpcsalpfüzike (Phylloscopus collybita)
Kékcinege (Parus caeruleus)
Az egyik nyiladékhoz érkezve legelésző dámtehénbe botlottam
Miután észrevett, pár percig méregette azt a fura kupacot a bokor mellett, majd inkább jobbnak látta visszavonulni az oltalmazó sűrűségbe.
Nászidőszakra készülődő dámbika a barcogó helyén. Amikor a fák között megláttam, éppen kapirgálta a leendő fekhelyét. A magas aljnövényzetben sikerült elég közelre cserkelnem, sőt, az 500-as Sigmát vissza kellett tekernem 170-es gyújtótávra, hogy beleférjen a bika. Egy kép exponálása után le is heveredett az erdő alján, jelentős takarásba került, méregettem a lehetőségeket a környéken, de tiszta rálátásra egy pontból sem lett volna érdemes lehetőség, így inkább ahogy jöttem, úgy vissza is vonultam, békén hagytam a szerelemre éhes lovagot...
Fiatal gímbika a bükkös mélyén
Erdei csendélet
Miután elköltöttem az ebédnek szánt szendvicseimet, egy tisztás szélén a hátizsákot a fejem alá gyűrve elnyúltam picit lazítani. Közben fürkésztem az eget, és hallgattam az őszi csendet. Bő fél óra elteltével halk neszezést hallottam a közelemből, óvatosan felemeltem a fejem, tőlem kb. 20 méterről egy róka méregetett kíváncsian. Megvárta, míg lassan a gépért nyúltam, majd egy kép engedélyezése után elsomfordált a mags fűben...
Rétisas (Haliaeetus albicilla)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése