penyafoto.hu: 2012. 11. 02.

Angival a szárligeti vasútállomáson való találkozás után a Vértesbe indultunk.

Reggel enyhe köd fogadott minket, majd szűrt napsütés is fel-felbukkant, szürke felhők is érkeztek pár csepp esővel, szóval szinte mindenféle időjáráshoz volt szerencsénk. Mivel a november általában ilyen, ezen annyira azért nem akadtunk fenn, és összességében egész nap kellemes időnk volt. Vagy csak megfelelően öltöztünk hozzá...

A hegytetőkhöz közeledve több muflon is az utunkba akadt, lejjebb gímszarvas bika csapat váltott át előttünk, több helyen is találkoztunk süvöltők kisebb-nagyobb csapataival, fekete harkály és hamvas küllő keresgélt az idős fák kérgein és fenyőrigók nagy csapatai táplálkoztak a bejárt területeken.

Nagy területet sikerült bejárni, az eredeti terv az volt, hogy egy nagy kör megtétele után a napot Szár településen zárjuk, az ottani vasútállomás volt a cél. Nos, ebbe a számításba egy aprócska hiba csúszott. Ezt azonban csak sötétedés után vettük észre...

Amikor lejöttünk a hegyekből, egy kultúrtáj melletti eltöltött rövid pihenő után - ami közben egy aránylag nagy magasságban megjelenő öreg vándorsólyomban gyönyörködhettünk - úgy döntöttünk, hogy mindenen átvágva, a távolban lévő településnek vesszük az irányt. Ez rendbe is lett volna, nagyjából belőttük a feltételezett vasútállomásnak az irányát (rápillantva a térképre túl könnyedén rávágtam, hogy arra kell tartanunk), és egy kellemes séta keretében nekiindultunk. Időközben ránk sötétedett majd miután már több száz métert megtettünk egy időközben az utunkba akadó forgalmas főúton, kezdett kicsit gyanússá válni a helyzet. Rövid tanakodás után megfordultunk, és úgy találtuk a legjobbnak, hogy főút mentén bemegyünk a legközelebbi településig, így könnyen kideríthetjük a turpisságot. Közben próbáltam meggyőzni Angit, hogy csakis a térkép lehet a rossz, de elég csekély eredménnyel zártam ezt a próbálkozást...

Végül Bodér településre beérve rendeztük sorainkat, majd felmérve az előttünk álló távot nyugtáztuk, hogy az esti vonattal fogunk csak hazaindulni. Sebaj, a derült égbolt alatt más lehetőség nem lévén, azért kellemesnek éreztük az éjszakai túrát :)

Szár vasútállomáson végül a csillagfényes égbolt alatt a vonatokra várakozva elmélkedtünk az élet nagy dolgairól, és közben hallgattuk a tiszta levegőben messzire elhallatszó első nagy lilik csapatok varázslatos hangjait...