Délelőtt kihasználva a kis jó időt, kinéztem a Nórápi halastóhoz. A tavaszi zöldárnak köszönhetően a meder elég jól feltöltődött, ennek köszönhetően a tavat körbefogó villanypásztort a napokban lebontották, a marhák is eltűntek a területről. A gyékényes sajnos még ősszel le lett szár-zúzózva a csorda is elég jól letaposta a növényzetet, de a víz újra visszavette, ami az övé.
Ennek köszönhetően nagy réce csapat tartózkodott a tavon. Javarészt tőkés récék és barátrécék lubickoltak, de volt néhány kanalas, csörgő, kontyos és fütyülő réce is. Két hegyi réce hím úszkált a zsilip előterében, korábban még nem találkoztam a térségben ezzel a fajjal.
Épp indulni akartam, amikor egy öreg rétisas érkezett a légtérbe, így elég jól megtornáztatta a récenépséget, és ekkor láttam a felröppenő húszas pajzsos cankó csapatot is.
Hegyi récék (Aythya marila)
Hegyi récék a spektíven keresztül, T2-es adapterrel
Vegyesen
Barátrécék (Aythya ferina)
Meglátogattam a Szélmezői horgásztavakat is. A nádas felett már portyáztak a barna rétihéják, szárcsák, búbos vöcskök hangja hallatszott a zártabb helyekről, nyári lúd pár szárnyalt hangos gágogással a tavak felett, és nagy örömömre fülemülesitke hangját hozta felém a szél az egyik sűrűbb gyékényes részről. Remélhetőleg nem csak vonulás közben énekelgetett, és később is találkozhatom még majd vele...
Megjöttek a barna rétihéják is
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése