2014. 06. 16.

Bóklászás közben a múltkori gébicses helyen kötöttem ki délután. Gondoltam most is várok itt egy ideig, hátha lesz szerencsém ma is valami madárkához. 

A terület egy bokros, nádfoltokkal teli sásos susnya, igazi vadregényes kis élőhely. Ennek köszönhetően a vérszívók is nagy számban vannak jelen. Ahogy beóvatoskodtam a kiszemelt helyre, a lábam által a növényzetből felvert szúnyoghad azonnal követelte is a jussát, csíptek ahol csak értek. Nem nagyon szoktam magam mindenféle kenceficével kezelni, de most szükségét éreztem a szúnyogriasztó használatának, hiszen szinte levegőt sem lehetett venni a kis vércsapolóktól....

Miután befújtam magam és elhelyezkedtem, a szúnyoghad is alább hagyott, csak néhány kitartó kamikaze zaklatott folyamatosan. Türelmesen várakoztam, hiszen nagy mozgás volt körülöttem, nádiposzáták és tücsökmadarak jelezték revírjeiket, gyurgyalagok jöttek le alacsonyan vadászgatni a közeli telepről a nádas fölé és kakukkok is feleseltek egymásnak több helyről is, de a közeli bokrok ágaira nem akart érkezni semmi. 

Egy vörös gém repült át a fejem felett, az ellenfény érdekes átvilágítást eredményezett:

Szép lassan eltelt a délután, a nap is lebukott a szélső bokrok mögött, éppen azon gondolkoztam, hogy indulni kellene, amikor a semmiből megjelent előttem egy kakukk. Fény már alig volt, de azért próbáltam néhány kockát a memóriakártyára csalni. 

Kakukk (Cuculus canorus):

Valamit kitartóan figyelt a madár, már azt hittem egy kismadár fészkét szemelte ki magának, de nem kisebb örömömre lereppent a gazba és egy kövér szőrős hernyóval a csőrében tért vissza. Párszor odacsapta zsákmányát a faághoz mielőtt elnyelte, de ez a kevés fény miatt nehezen volt megörökíthető, csupán egy képen sikerült valamelyest:

Alig végzett zsákmányával, amikor a környékbeli énekes nádiposzáták felfedezték ősi ellenségüket, és hangos csettegések közepette körbe röpködték és rá-rá csapkodtak, amíg az el nem repült. A rohamosan közeledő alkonyat miatt sok kép bemozdult de azért igyekeztem a lényeget megragadni:

Egy foltos nádiposzáta (Acrocephalus schoenobaneus) ezek után úgy pózolt az ágon, mintha legalább ő kergette volna el a kakukkot:

Alig gondoltam át magamban a jelenetsort, amikor a kakukk újra visszatért, és egy újabb nagy hernyót fogott magának:

Az énekes nádiposzáták szinte azonnal ott teremtek megint és ismét nemtetszésüket fejezték ki a kakukk felé, aki hamar meg is unta őket és tovább állt. A nádiposzáták ezután egy közeli vadrózsa bokor ágain csettegtek felpaprikázott hangulatban, az utolsó utáni fényben sikerült róluk még pár kocka.

Énekes nádiposzáta (Acrocephalus palustris):

Alig pár percig tartottak az események, de azt hiszem emlékezetes pillanatokat élhettem át ismét. Olykor egy-egy előkészülettel lehet számítani, vagy elősegíteni a fotózás eredményét, de legtöbbször a természet írja a forgatókönyvet, és a szerencsés szemlélődőnek megadatik néha mindezeknek a részesévé is válni, ma ismét jókor voltam jó helyen :)

Indulásom erősen alkonyatkor történt, így a szúnyog sereg most még bőszebben és nagyobb példányszámban akart belőlem részesedni, újra befújtam magam, de amikor már a szemhéjamat és a számat is támadták egyetlen szabad felületként, feladtam a harcot, és határozott léptekkel siettem ki a területről, jó néhány gyötrő kis "barátomat" hátrahagyva jól lakottan...