Az elmúlt napok igazi téli időjárásában nagy izgalmakkal ültünk ki pirkadat előtt Angival a leskunyhóba, reméltük hogy a ragadozó madarakat a les elé csalja a kitett hús és miegymás. Az elmúlt éjjelek mínusz tizen-egynéhány fokai - ami napközben is csak négy-öt fokot melegedett - és a vékony, de összefüggő hótakaró elég indoknak tűnt, hogy a madarak felkeressék a zord időben könnyen megszerezhető táplálékot.
Reggel nyolcig csak a hollók kerülgették a lest és környékét, "korr-korr" kiáltásuktól volt hangos a fagyos vidék, de nem igazán akaróztak leszállni a les elé. Aztán nyolc óra után hirtelen felgyorsultak az események.
Beszállt egy egerészölyv, majd pár pillanat múlva még egy, majd őt követte még egy. Szinte azonnal összecsaptak az ennivaló felett, ha egyikük elröppent, nyomban érkezett egy másik, a folyamatos helyezkedésben a jobb falatokért 6-7 ölyv versengett egymást váltva. Ekkora már a hollók is felbátorodtak, ők is igyekeztek részesülni a táplálékból, hol ketten, hol hárman tartózkodtak a les előtt. A látványosabb összetűzéseknek hamar vége lett, mivel bő fél óra alatt teljesen szétrugdalták a kupac kaját, de azért utána is volt mit fotózgatni.
Kisebb-nagyobb megszakításokkal egész nap nagy volt a mozgás a környéken, töltögettem is rendesen a memóriakártyát. Az időjárás is változatos volt egész nap, délelőtt nagy részében havazott, ebéd után aztán közbe-közbe nap is előbújt, de volt úgy hogy egyszerre havazott és sütött is a nap. 3 óra után azonban a fűtés ellenére is eléggé elzsibbadva éreztük már magunkat, így jobbnak láttuk hazatérni a civilizáció melegébe.
Pakolászás közben azért felvetődött a téma, hogy vajon mekkora lenne az érdeklődés a les előtt, és milyen fajok járnának be, ha rendszeresen etetve lenne a placc, nem csak a fotózások napján, vagy azt megelőzően kerülne ki ez-az a madaraknak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése