Az év utolsó két napjára végre eltűnt a köd, ragyogó napsütést jósoltak Szilveszter napjára is, így kihasználva a remek körülményeket a saslesben köszöntött a pirkadat.
Pár napja a környéken madarászva Attila egy rókatetembe botlott, amit ma még sötétben átköltöztettem a les elé. Vagyis ami maradt belőle, hiszen eléggé elfogyott a pórul járt rudi a napokban.
Fűtést nem vittem magammal, gondoltam a reggeli párával szokás szerint megbirkózom, azonban nem számítottam arra hogy ennyire lehűl a levegő. Nem a hideg volt a fő baj, hiszen szeretek jól beöltözni, hanem az üveg lefagyása okozott sok bosszúságot. Nagyon szép jégvirágokat rajzolt ugyan a természet a les kitekintő alkalmatosságára, de ez eléggé akadályozott néha az exponálásban. Sűrűn kellett jégtelenítenem a madármentes időszakokban - mert szerencsére volt mozgás e les előtt - de sajnos néhány képet még így is befolyásolt a lefagyás.
Egész hangulatos jégvirágok kerültek az üvegre, de mint említettem ennek kevésbé örültem, hisz behomályosították a háttérben a tetemen táplálkozó látogatókat
Szóval a kunyhó előtt volt mozgás rendesen. Igaz, délelőtt csak a légtérben és a környező fákon folyt az erőfitogtatás, az első madár úgy fél egy körül huppant le a látótérbe. Volt egy ölyv, aki felettébb agresszíven viselkedett, javarészt ő hajkurászott mindenkit a légtérben, és a kunyhó előtt is nekiment habozás nélkül minden fajtársának. Nem kellett a kiszemelt ellenfélnek pont a rókatetem közelébe kerülni, akár távolabb a szántóföldön, vagy akár oldalt a vetés szélében is ment a csetepaté rendesen.
Alkonyatig maradtam, a nap folyamán nagyjából 5-6 egerészölyv mozgott a környéken. Nagy örömömre a közeli bokorsor tetején egy nyolc példányos sárgacsőrű kenderike csapatot is megfigyelhettem. Még nem találkoztam ezzel a fajjal a térségben.
Elégedetten pakolásztam össze sötétedéskor, és kényelmesen hazaindultam... A hollók továbbra is váratnak magukra, hiába vannak folyamatosan jelen a környéken...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése