Délután a tavakhoz látogattam ki. Rövid szemlélődés után feltűnt, hogy a nagy kócsagok elég aktívan jártak ki-be a nádasból. Nagyjából kiszámítható volt a leggyakrabban használt útvonaluk, így a fő mozgásuk közelében kényelembe helyezkedtem, és követtem a madarak repkedését.
Javarészt nászruhás kócsagok voltak, de akadt közöttük jó néhány nyugalmi ruhás fiatalabb madár is. A revírtartó madarak a nádba ereszkedés előtt nyújtott nyakkal, csőrüket tátva, olykor hangosan kiabálva érkeztek meg. Érdekes volt így figyelni a hazai természetvédelem címermadarait.
A kócsagok hordták a fészekanyagot is a nádas mélyére, így figyelgetve őket hamar kirajzolódtak a fészektelep lakott területei. Az egyik képen éppen az exponálás pillanata előtt engedte el csőréből a kócsag az addig cipelt nádszálat. Úgy tűnik, mégsem illett bele a kiválasztott darab a leendő meleg fészekbe.
Egy barna rétihéja repült rám kissé elbambulva, majd az utolsó pillanatban amikor észre vett, élesen irányt váltott. Szépen mutatott ő is a gép keresőjében.
Folyamatos volt a jövés.menés a nádas felett, a hófehér madarakon kívül a többi nádlakó is tiszteletét tette a légtérben. Volt látnivaló, és persze hallgatni való is bőven, hiszen a sűrűből csak úgy harsogott a tollas nép.
Egy színes gyűrűs példány. Két éve jelölték innen kb. 40 kilométerre, Győr-Moson-Sopron megyében
Szürke gém (Ardea cinerea)
Cigányréce (Aythya nyroca) pár
Üstökös réce (Netta rufina) pár
Nyári ludak is többször húztak el a közelemben. Egytől-egyig egy közeli területre tartottak. Egy nádsortól ugyan nem láttam rá erre a területre, de a beérkező madarakat fogadó hangos gágogásból lelki szemeim előtt felsejlett, ahogy a ludak ott legelésznek, tollászkodnak, esetleg pancsolnak. Információt elraktároztam a többi közé, hátha majd egyszer...
Alkonyathoz közeledve, ahogy fogyott a fény, a kócsagok szárnycsapásai is megnyúltak az elkészült képeken. Amennyire lehetett, igyekeztem kitartani kézből a felszerelést, hogy sikerüljön néhány mozgás érzékeltetős kép is:
Aztán ahogy a vöröslő napkorong is lebukott a fátyol felhős horizonton, és az utolsó madár is beérkezett éjszakázni, még gyorsan megnéztem egy barna rétihéja fotózáshoz kinézett helyszínt, majd az elkövetkező napot tervezgetve komótosan vissza bandukoltam az autóhoz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése