Két nap telt el a múltkori liba fotózás óta. Azaz pontosabban másfél nap, hiszen szerda este hagytam hátra a ludas helyszínt, most pedig péntek hajnal van. Vagyis még éjszaka, hiszen a hajnal majd még csak most fog beköszönteni.
Sötét van, és mivel felhős az ég, csillagfények sem segítik utamat a tervezett fotózás helyszínéig. Most nem a mocsáron keresztül lábalok, hanem egy másik úton közelítem meg a múltkori belvízfoltot. Igaz, erre sokkal hosszabb az út, de legalább biztonságosabban járható.
A felhős idő mellé élénk szél is társul, a mai előrejelzés sem ígér semmi kecsegtetőt, nem éppen fotózásra való időt jósolnak, de hát akkor kell menni, amikor a magamfajta emberfia ráér. Nem lehet válogatni, meg ha már korán felkeltem és összekészültem, nem tudnék úgysem nyugodni, ha nem jöttem volna ki.
Közel fél órás séta után érem el a belvíz partját, és leteszem kissé súlyos felszerelésemet. Most nem a fekvőlest hoztam, hanem a jó öreg "tecsós" sátrat, ami időközben előlépett lessátorrá. Ha esetleg délelőtt megérkezne az eső, amit csak délutánra jeleznek, ebben lényegesen több esélye van a felszerelésemnek a biztonságos elpakolászására. Nem a múltkori bokorsáv tövébe helyezem most el a sátrat, hanem a másik oldalra, a tagút mellé. Innen reményeim szerint nagyobb részt látok be, és a várva-várva kislibás családok is ezen az oldalon kell hogy kiváltsanak, ha kijönnek legelni. Ha kivezetik egyáltalán ilyen időben a szülők a porontyokat, ugyanis időközben az északi szél még jobban felerősödött.
A sátorra álcahálókat terítek, amelyeket plusz cövekek hiányában a környéki elszáradt aranyvessző tövekkel igyekszek rögzíteni. Ideig-óráig talán kibírja így vártahelyem az időjárás próbatételeit.
Még csak éppen kezdenek a környék körvonalai kirajzolódni, amikor hangos gágogások közepette nyári lúd kerül néhányat a légtérben. Tapasztalataim alapján olyan felderítés féle ez, hogy tiszta e a levegő. A sátor mellett lehúzódva nézem végig a liba köröket, majd miután a madár visszatér a nádas irányába, gyors igazgatásokat végzek még az álcahálókon. Pár percen belül huszon-egynéhány lúd emelkedik fel a közeli nádasból, ezért szó szerint fejest ugrok a sátorba, hiszen valószínűleg a belvízfolthoz igyekeznek. Elhelyezkedek a lesben, és már hallom is a nehéz szárnyak suhogását, ahogy a libák leereszkednek a víz mellé. Kilesek a sátorból az objektív mellett, és igen, a madarak a víz partján kezdik meg aznapi rutinjukat.
Fény még szinte semmi, távkioldóval sem tudom őket élesen megfogni, olyan csekély záridőt tudok még csak állítani.
Úgy tíz perc elteltével azonban normalizálódik kicsit a helyzet, elkezdenek épkézláb képek is készülni.
A libacsapat nagy része. Halkan jegyezném meg, hogy a múltkor a kép baloldalán leskelődtem a bokorsáv tövében. Akár most is feküdhettem volna oda, hiszen a felhőzet miatt nem kellene ellenfénytől tartanom, de most már mindegy, utólag amúgy is mindig okosabb az ember...
Néhány madár átúszik a belvíz közelebbi partjára, azonban a terepi viszonyok itt nem a legjobbak, kis földsáv takarja kicsit sajnos a libákat. Nagyon nem merem emelni a gépet a jobb perspektíva reményében, hiszen így is mintha gyanakodva tekingetnének a sátor irányába. Talán a szél által mozgatott álcaháló miatt bizalmatlanok, vagy netán valami vagy valaki van mögöttem, nem tudni.
Rövidesen vissza is úsznak a túloldalra, a csapatban ezek szerint nyugodtabban érzik magukat. Hiába, több szem többet lát.
Aztán egyszer csak vegyes cankó csapat érkezik a víz szegélyébe. Réti cankók, pajzsos cankók és piroslábú cankó alkotja a kis parti madár "sereget". Aktivitásukra a közelben fészkelő bíbic pár is látótérbe kerül, azonban sajnos mind messze vannak, a gyenge fény sem segít a megörökítésükben. Sokat keresgélnek előttem a vízparton, azonban liba távolságban helyezkedtem reggel el, így nem éppen limikólás helyzet a fotózás. Csupán egy pajzsos cankó csoportkép lett úgy ahogy megmutatásra érdemes.
Még csak éppen kezdenek a környék körvonalai kirajzolódni, amikor hangos gágogások közepette nyári lúd kerül néhányat a légtérben. Tapasztalataim alapján olyan felderítés féle ez, hogy tiszta e a levegő. A sátor mellett lehúzódva nézem végig a liba köröket, majd miután a madár visszatér a nádas irányába, gyors igazgatásokat végzek még az álcahálókon. Pár percen belül huszon-egynéhány lúd emelkedik fel a közeli nádasból, ezért szó szerint fejest ugrok a sátorba, hiszen valószínűleg a belvízfolthoz igyekeznek. Elhelyezkedek a lesben, és már hallom is a nehéz szárnyak suhogását, ahogy a libák leereszkednek a víz mellé. Kilesek a sátorból az objektív mellett, és igen, a madarak a víz partján kezdik meg aznapi rutinjukat.
Fény még szinte semmi, távkioldóval sem tudom őket élesen megfogni, olyan csekély záridőt tudok még csak állítani.
Úgy tíz perc elteltével azonban normalizálódik kicsit a helyzet, elkezdenek épkézláb képek is készülni.
A libacsapat nagy része. Halkan jegyezném meg, hogy a múltkor a kép baloldalán leskelődtem a bokorsáv tövében. Akár most is feküdhettem volna oda, hiszen a felhőzet miatt nem kellene ellenfénytől tartanom, de most már mindegy, utólag amúgy is mindig okosabb az ember...
Néhány madár átúszik a belvíz közelebbi partjára, azonban a terepi viszonyok itt nem a legjobbak, kis földsáv takarja kicsit sajnos a libákat. Nagyon nem merem emelni a gépet a jobb perspektíva reményében, hiszen így is mintha gyanakodva tekingetnének a sátor irányába. Talán a szél által mozgatott álcaháló miatt bizalmatlanok, vagy netán valami vagy valaki van mögöttem, nem tudni.
Rövidesen vissza is úsznak a túloldalra, a csapatban ezek szerint nyugodtabban érzik magukat. Hiába, több szem többet lát.
Fázisok
Bő egy órája szemezek már a libákkal, a szél szinte már viharos, az égen egyre sötétebb felhők gyülekeznek, a libák is elkezdenek a vetésen szétszéledni. Még egy órát azért megpróbálok maradni, hátha valami még beesik elém. Kb. 8 után várható a múltkori munkagépes teherautós kolléga is, hiszen az út még nincs készen. Hajnali sétám alatt elhaladtam a pihenő markoló mellett, jó pár száz méterre van már a belvízfolttól, ha munkába is áll majd, sok vizet nem fog a víz környékén zavarni. Csak az időjárás tartson ki addig...
Aztán egyszer csak vegyes cankó csapat érkezik a víz szegélyébe. Réti cankók, pajzsos cankók és piroslábú cankó alkotja a kis parti madár "sereget". Aktivitásukra a közelben fészkelő bíbic pár is látótérbe kerül, azonban sajnos mind messze vannak, a gyenge fény sem segít a megörökítésükben. Sokat keresgélnek előttem a vízparton, azonban liba távolságban helyezkedtem reggel el, így nem éppen limikólás helyzet a fotózás. Csupán egy pajzsos cankó csoportkép lett úgy ahogy megmutatásra érdemes.
Fél kilenc környékén hallom a teherautót közeledni a tagúton. A libacsapat először csak feszülten figyel, majd felröppenek, a kamion elrobog mögöttem, reménykedem benne hogy a ludak pár kör megtétele után esetleg a sátor előtt ereszkednek le újra. Azonban sajnos nem így történik, bő fél óra csend következik ezután. Már amennyire a szél süvítését csendnek lehet nevezni.
Úgy vélem, hogy sok babér már nem nagyon terem ma itt nekem, ezért inkább szedelőzködök, és komótosan visszaballagok az autóhoz. Summázva a mai napot azért jó élmény volt az időjárás ellenére is, de ideje menni, mert így legalább a délutáni teendőknek is előbb tudok majd nekiállni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése