Vasárnap Angival látogattam ki a Kispodárpusztai halastóhoz. Kezdetben közel három órát kellett eltöltenünk az aránylag sűrű ködben, és elképzelni a tavat a madárvilágával együtt.
Egy tó melletti szántóföldön a köd látóhatárába leereszkedett mellénk négy nagy póling. Majd bő egy perc után a szélkiáltók mégis úgy döntöttek, hogy kicsit zavarja őket az a két, a tekintetükkel rájuk meredő valami a szürke ködből.
Majd szerencsére dél magasságában az időjárás megkegyelmezett nekünk, és mire körbe sétáltuk a tavat feloszlott a köd és kisütött a nap. Az erdőn áthaladva egy erdei szalonka kapott szárnyra a lábunk előtt.
A tavon az ilyenkor számítható madárvilág tartózkodott, a nap záró eseményeként egy fiatal rétisas jelent meg, majd beszállt a tó melletti szélső fákra.
Függőcinege (Remiz pendulinus)
Hétfőn Ferivel vettünk a nyakunkba a Bakonyt. A dámbarcogástól szinte harsogott az Ugod feletti erdők környéke, és hiába volt minden adott a cserkeléshez - ragyogó napsütés, szélcsend, pazar fények - szinte semmi sem került végül lencsevégre. Vagy egy tucat szerelmes lovagot próbáltunk megközelíteni, de általában a teheneknek nem tetszett valami (legtöbbször nem is láthattak minket) és idő előtt megugrottak, magukkal húzva a bikákat is...
Nap végére azért egy kellemes távot tudhattunk a hátunk mögött, és a kőbányánál aznap is szem elé került egy vándorsólyom.
Domboldalon
"Vadaspark"
Dámok
Kedden a tanúhegyeken terveztünk körülnézni Csabival, hátha valamelyik téli vendég madárfaj már megérkezett az esélyes helyekre. Azonban a Ság-hegyen és a Somló várromnál is egész nap akkora köd volt, hogy szinte az orrunkig sem láttunk. Pár órát azért eltöltöttünk a hegyeken, és néztük a ködöt...
Majd a Nagypirit melletti Marcal réteken néztünk körül, de itt sem volt sokkal jobb a köd helyzet. A kavicsbánya tavaknál került szem elé egy jégmadár, két vízityúk és egy nagy kócsag. Szedtünk egy kis friss csiperke gombát, majd hazaindultunk...
Fene nagy köd volt...
Terjőke kigyószisz (Echium vulgare)