A nórápi nagy póling mozgás azért csak nem hagyott nyugodni, így délután kinéztem a halastóhoz, hogy hátha sikerülhet pár képet csinálnom róluk. Már szombaton nyilvánvaló volt, hogy előszeretettel tartózkodnak ugyanazon a kis szántóföldön, általában mindig ugyanoda tértek vissza a repkedések után. Miután kimentem, ismét azon a területen voltak. Sikerült őket becserkelnem a szántóföld szélső bokráig, onnan figyeltem a pólikat kezdetben úgy fél órán keresztül. Szerettem volna fekvőlesből, minél közelebbről lencsevégre kapni a madarakat. Ez azonban a terepi adottságok miatt és a pólik szántóföld közepén való tartózkodásuknak köszönhetően nem volt kivitelezhető. Amikor a szélkiáltók felreppentek, és tettek pár kört a környéken, gyorsan beültem egy megfelelő bodzabokor alá, a terepszínű álcaanyagot kifeszítettem magam elé, betakargattam előlröl néhány gyalogbodzával, és vártam. Rövid időn belül vissza is tértek, kezdetben persze elég távol szálltak le, de aztán idővel fotózható távolságba is kerültek.
A fényképezésen kívül természetesen élmény volt figyelni a legelő gulyához hasonlóan, egymás mellett haladva táplálkozó kb. 90 madarat. Jobbra-ballra szúrkálva keresgéltek az őszi vetésben, szedegetve a rovarokat és férgeket. Néha szabályosan 180 fokban kifordítva fejüket, alulról felfelé szúrva vettek magukhoz ezt-azt. Közel alkonyatig maradtam a helyemen, ez idő alatt többször is elröppentek és visszatértek, de általában mindig középre, vagy tőlem messzebbre. Végül a mederbe szálltak be, valószínűleg ott éjszakáztak. Amikor elindultam hazafelé, még érkezett egy 20-as csapat a többiekhez, így kb. 110 példány éjszakázott a mederben. Ekkora csapatot még nem volt szerencsém látni.
Nagy pólingok (Numenius arquata):
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése