Sajnos Csabi nem tudott ma velünk tartnai, így reggel Ferivel ketten a tegnapi Kiscsősz melletti területre indultunk, mert a tegnapi jelekből ítélve a libák ott éjszakáztak. Meg is leltük ott őket, minden adott volt egy jó libás naphoz. A tömeg szépen meghízott, folyamatosan érkeztek a csapatok, szerintem bőven 15.000 pld. felett voltak. Talán 10 perce pásztázhattuk a madarakat, amikor tőlünk kb. 200 méterre két lövés dörrent, az egész tömeg nagy robajjal felemelkedett, én már behúzott nyakkal vártam a puskaropogást a spektív mögött (Feri éppen fedezékben ülve reggelizett), de a libaharsogáson kívül csend volt. A madarak a szélrózsa minden irányába szétszéledtek...
Pár perc múlva megjelent két vadász, vállukon golyósfegyverrel (ez magyarázza a "csak" két lövést), és besétáltak a kukorica tarlón a belövés helyére a zsákmányuk reményében. Megjegyezném, hogy szerény vadászati ismereteim szerint földön lévő szárnyas vadra etikátlan tüzelni, pláne golyóssal....
Bő fél órán keresztül bóklásztak a tarlón, de a jelek szerint nem gyilkoltak semmit. Itt megint megjegyezném, hogy ekkora tömegbe belelőni távcsöves fegyverrel pár száz méterről eredménytelenül, na az tudomány... ilyen mesterlövészek futkoznak szabadon szerte az országban, szóval terepen tessék vigyázni!!!!
Miután a vadászok végre eredménytelenül eltűntek, egy pár ezres csapat pár száz méterre egy másik kukoricatarlóra leereszkedett, de a nagy tömeg java a Somló irányában eltűnt. Átóvatoskodtunk a másik tarlóhoz, ahol ismét a libák közelébe férköztünk, bár itt magasabbra volt hagyva a kukoricaszár, jobban takarta a madarakat. Itt figyelgettünk, amíg egy átrepülő fiatal parlagi sastól megriadva a csapat nagyrésze egy, a kiscsőszi úthoz közeli repceföldre szállt át.
Megbeszéltük Ferivel, hogy visszatérünk az autóért- mert idő közben elég messze kerültünk már tőle- és gyorsan elhajtunk Iszkáz túloldalára, hátha valahol arra lesz a nagy tömeg, és ha minden kötél szakad, akkor visszatérünk a kiscsöszi csapathoz. Miután Iszkáz után nem volt semmi, Kiscsősznek vettük az irányt. Ott találkoztunk Vasuta Gáborral, aki már figyelgette a repceföldi csapatot. Örömünkre azzal fogadott minket, hogy van egy kis lilik a csapatban, és ismét van egy nyakgyűrűs is, utóbbi elég hamar szem elé került megint. Mint utólag kiderült, a gyűrűs nagy liliket Bulgáriában jelölték még januárban.
Rövid keresgélés után Gábor újra megtalálta a kis liliket is, de csak rövid ideig figyelhettük, mert egy kóborkutya kissé átmozgatta a tömeget. Utána hosszabb keresgélés után újra megpillantottam, de akkor már beljebb mozgott a csapatban, jobban takarásban volt. Rövidesen a libák elkezdtek visszarepkedni a kukoricatarlóra, így elköszöntünk egymástól, és hazatértünk.
Néhány hangulatfotó a libákról:
Fiatal parlagi sas (Aquila heliaca)
Sajnos csak ilyen kép sikeredett a kis lilikről
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése