Természetvédelem, madármegfigyelés, természetfotózás.

Természetvédelem, madármegfigyelés, természetfotózás.

2012. 02. 06.

Úgy döntöttem, hogy ma is kiülök az ölyves lesbe. Még amikor pirkadat előtt kinéztem csillagos volt az ég, bár "ropogós" hideg is társult hozzá. Az előrejelzés havazást mutatott, de csak délutántól jósolta. Szelet is jelzett, de bíztam benne, hogy a tegnapinál nem lesz erőteljesebb. -12 írt az előrejelzés mára...
Mire összepakoltam és jól beöltözve elindultam már beborult, és a szél is kezdett lengedezni. Pirkadatra elfoglaltam a kunyhót, "begubóztam", és vártam az eseményeket.
Sajnos egész nap nem történt szinte semmi. Egy-egy holló jelent meg néha a környéken, belekorrogott a zimankóba, de a kitett kajára ügyet sem vetett. Ölyvet nem is igazán láttam. A távolból hozta a szél egynek a panaszos kiáltozását egyszer, de ezen felül semmi mozgás.
Kb. délelőtt 10 kezdett szállingózni a hó. Mivel a kunyhót a terepi adottságok és a fények miatt is úgy helyeztük ki annó, hogy északnak van az "utcafrontja", ezért kezdetben csak az erős szél fagyasztott le, ami így pont befújt a lesnyílásokon, majd később a havat is be-bevagdalta a vékony résen. A leshelyen amúgy is az egyetlen szigetelés a neylonon vékonyan lévő, az álcázást szolgáló száraz fű.
Délig bírtam. A porhavat az objektív frontlencséjére egyre sűrűbben fújta már rá a szél, és mivel teljesen átfagytam úgy gondoltam jobb lesz ha hazatérek. Amíg begubózva ültem a sok réteg ruhában és a meleg polártakaróban, addig nem éreztem hogy valójában mennyire is vagyok elgénberedve és áthülve. A talpam alá egy "nikecell" darabot raktam még az első alkalommal, így a lábam általában nem fázott, de ma a bakancsom is annyira áthűlt, hogy hiába tornászattam a lábújjaimat -ami általában be szokott válni- egyszerűen nem akart felmelegedni a lábfejem. Szóval a pár perces összepakolás  utáni elindulás volt a legkellemetlenebb. Pár száz métert kellett sétálnom, mire visszatért az élet a lábfejeimbe, addig olyan volt, mintha a bakancsom tele lenne apró tűkkel... Az arcmaszkon felül elviselhető volt a kb. 3 km-es, széllel szembeni úton az orrom elé húzott plusz kendő is.
Képek hiányában mutatóba felteszek egyet a félig földbe ásott kunyhócskáról.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése